Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. JANUÁR

2011.01.10

2011. 01. 04

 

Az új év első napjai nyugisan teltek, de ma valami szokatlan történt. Este az istennek sem akartam szopizni. Ha csak közeledett felém a cici, máris sikító frászban törtem ki. Anyuék megpróbáltak a tápival rávezetni a cicire, de engem nem lehet becsapni. Vagy a tápi, vagy semmi. mivel a semmi szóba sem jöhetett, maradt a tápi és az alvás. Hajnalban aztán mégis szopiztam és anyu megnyugodott egy kicsit.

 

01.05.

Reggel aztán úgy tűnt, hogy korai volt az öröm, mivel ismét csak nem kellet a cici. Fogalmunk sincs mi lehet a gond. anyu semmi olyat nem evett, ami ezt okozhatná. Maradt hát megint a tápszer. Ebédre aztán megint megjött a kedvem a cicihez és szopiztam, méghozzá nem is keveset.

 

01.06.

Hát nem állítanám, hogy minden rendben van, ami a cici iránti ellenállhatatlan vágyamat illeti. Hol kell, hol nem. Ki érti ezt ? De hogy valami jót is mondjak, kezdem megkedvelni a játszó szőnyegemet és a felette lógó játékokat. Apu ma lefektetett a járókámba, ahol a szőnyeg van és egy csomó ideig elvoltam benne egyedül. egy ideig ütögettem a csüngő figurákat, majd miután ebben rendesen elfáradtam még aludtam is benne. Na nem kell órákra gondolni, csupán húsz perc volt az egész, de kezdésnek nem rossz. Aztán este, amíg anyuék fürödtek megint a játszószőnyegre fektettek és megint csak minden rendben volt. kipécéztem magamnak az egyik henger alakú csörgőt és jó ideig pofoztam. Semmi sírás, semmi nyűglődés, csak a játék. Este megint csak nem nagyon akarózott szopizni. Végül aztán Anyunak valami teljesen hihetetlen pózban sikerült elfogadtatnia velem, de nem ment minden simán. Csomót sírtam közben, meg nyűglődtem. remélem ez csak valami átmeneti állapot.

 

01.07

MA ELŐSZÖR HASRA FORDULTAM ! Fogalmam sincs, hogy miért foglalkozom olyan dologgal, amit nem szeretek. Márpedig a hason fekvés nem tartozik a kedvenceim közé. Mégis, közel egy órát küzdöttem azért, hogy a hátamról a hasamra forduljak. Elég sokat gyakoroltam az elmúlt napokban, de eddig nem jöttem rá, hogy a vállamon hogyan billenhetnék át. Eddig a pontig már jó párszor eljutottam, de itt mindig elakadtam. Most is így volt, de már olyan közel voltam a célhoz, hogy Apu szerint még pár nap és biztosan sikerülni fog. Mindig elöl van a kamera, hátha valami fontos dolog történik velem és szerencsére most is így volt. Anyu felvette pár próbálkozásomat és ez volt a szerencse. Minden alkalommal hangosan drukkoltak nekem, hogy sikerüljön és lám sikerült. Nem ment simán, de sikerült. Amikor átbillentem a vállamon, már csak egy gond volt. Az alul lévő karomat valahogy ki kellett húznom a hasam alól. Mivel rajta feküdtem, ez legalább akkora feladat volt, mint maga az átfordulás. Úgy tíz másodperc alatt ezt a feladatot is megoldottam és egy tökéletes hason fekvést mutattam be, szüleim legnagyobb örömére. mint már említettem utálok hason feküdni, úgyhogy azonnal neki is láttam sírni. anyuék persze azonnal felkaptak és egy csomó puszit kaptam, amiért ilyen ügyes voltam. Annyira elfáradtam ebben a gyakorlatban, hogy el is aludtam Apu ölében.

 

01.11.

Ma dokibácsihoz, pontosabban nénihez kellet mennünk, mert mint mindenkit, minket is viszahívtak kontroll csípőszűrésre. Jó korán elindultunk, mivel mindenkit délre rendelnek be és nem akartuk az egész délutánt ott tölteni. persze ilyenkor sem dugó sem semmi nem akadályoz a közlekedésben, így közel egy órával előbb értünk oda, mint kellett volna. Először arra gondoltunk, hogy sétálunk egy kicsit, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy bejelentkezünk, hátha előbb behívnak. Így is történt. Anyu leadta a papírokat és azt mondták neki, hogy inkább ne menjünk sehova, mivel csak kontrollra jöttünk és így lehet, hogy előbb behívtak. Annyi időnk sem volt, hogy levetkőzzünk és már szólítottak is. Villámgyors kicsomagolás után már bent is voltunk a rendelőben. Seperc alatt megvizsgált a dokinéni. Jól megnyomorgatta a lábaimat meg a csípőmet, mire én némi sírással adtam a körülöttem levők tudomására, hogy bizony nem ez a legkellemesebb vizsgálat amin egy baba részt vehet. Lényeg a lényeg, megállapították hogy mindenem rendesen működik, már ami a csípőtájékomat illeti. Mivel a váróban nettó 75 fok volt, igyekeztünk minél hamarabb levonulni a címről. Hazafelé még megálltunk vásárolni, aztán jött az ebéd. Na, utána jött a feketeleves. Az utóbbi napokban még annyit sem vagyok hajlandó aludni, mint eddig. És az eddigi sem volt sok.  Ma például max tíz percet aludtam, persze ha az autóban töltött időt nem számítjuk. Mert ott mindig tudok aludni.

 

01.14

SZERETEM A ZENÉT! Apunak pár napja feltűnt, hogy ha betesz egy koncertet a dvd lejátszóba, akkor kimondottan sokáig el tudom magam foglalni a járókában. Eddig csak Mike Oldfield-el próbáltuk és az maximálisan bejött. Kicsit játszottam a lelógó játékaimmal, aztán néztem egy kicsit a koncertet majd ismét visszatértem a játékaimhoz. Ma délután, hogy meg ne unjam a csőharangokat, valami mással próbálkoztunk. A U2 Apu nagy kedvence, úgyhogy van egy pár koncert dvd-je. Ez legalább annyira hatásos volt, mint Mike Oldfield. A jelek szerint a jó zenére vevő vagyok.

 

01.15.

Valami oknál fogva, napok óta nincs kedvem forgolódni. Persze miért is akarnék hasra fordulni, ha egyszer utálok úgy feküdni. Anyu a hasára szokott fektetni, hogy gyakoroljam a fej tartást és azt kell mondjam, nagyon jól megy. Egy darabig még van is kedvem hozzá és jókat nevetek közben, de amikor elfáradok és nem tudom tartani a fejem, akkor elkezdek sírni. Van még egy kis probléma és ez a cici kérdése. Az elmúlt napokban ismét volt kedvem szopizni, de ma valahogy megint elment tőle a kedvem. Anyu teljesen odáig van,mert fél, hogy így elapad a teje, úgyhogy marad a mellszívó. A következő haminál aztán azt kapom a tápi helyett. Kicsit izgulok, mert hétfőn megyünk a dokibácsihoz, ahol két oltást is kapok. Remélem most is olyan ügyes leszek, mint legutóbb.

 

01.16.

Délre kellet mennünk a dokibácsihoz, de kicsit előbb indultunk, mert be kellett menni a fényképekért, amiket előhívattunk. Igazán remek képek lettek. Még így is előbb értünk oda, de szerencsére a védőnéni már ott volt, így nem kellett kint várakoznunk. Miután levetkőztem, anyuék megvitattak néhány gyakorlati kérdést a védőnénivel és eközben szóba került a rota vírus elleni védőoltás is. Mint kiderült Hiába kapom meg a védőoltást, nagy valószínűséggel akkor is elkapom a vírust, maximum gyengébb lefolyású lesz. A vírus nem halálos, legrosszabb esetben is egy infúzióval orvosolható a dolog, ami a kiszáradás miatt kell. Amíg a dokibácsira vártunk kihasználtuk az alkalmat és méricskéltünk egy kicsit. A mérleg szerint 6600 gramm vagyok, ami igazán jó eredmény. Ahhoz képest, hogy nem eszem annyit, mint ami a "nagykönyvben" meg van írva, még így is többet híztam mint amennyi elő van írva. Pont végeztünk mire megjött a dokibácsi, ami azt jelentette, hogy jön a szuri. A dokibácsi teljesen el volt ragadtatva tőlem. Megdicsért, hogy milyen szépen fejlődöm és milyen csinos vagyok.. Aztán egyszer csak hipp-hopp. beadta a szurikat. Kb 10 másodpercet sírtam, de Apuék gyorsan felkaptak és az ölelésük megnyugtatott. Délután és este aztán megint nem nagyon akartam szopizni, csak a tápit ettem meg. Lehet hogy a szuri miatt volt, de este nagyon nehezen aludtam el és éjjel kétszer is felsírtam.

 

01.18.

Anyuéktól kaptam egy borostyán nyakláncot. A borostyán ismert fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, immunerősítő hatású. reméljük hasznos lesz a fogzásnál is és kevésbé leszek nyűgös. Csak nappal van rajtam, éjszakára mindig levesszük. A sikoltozás továbbra is nagyon tetszik. Apu szerint olyan hangom van mint egy kölyök tigrisnek. Jókat szoktak anyuval derülni rajtam, mikor gőgicsélés közben eleresztek egy két sikítást. A szopizás továbbra is csak időnként érdekel, van, hogy tíz perc után feladom, de olyan is előfordul, hogy ha Anyu egy óra szopizás után megfoszt a cicitől, akkor sikítófrászt kapok és követelem a tápit.

 

01.21.

 

Két hét szünet után ma ismét átfordultam a hasamra. Eddig valahogy nem éreztem ellenállhatatlan kényszert, hogy hasra forduljak, hiszen még mindig utálok hason feküdni. Rájöttem, hogy jó dolog szopizni az ujjam.. Valami érthetetlen okból én nem a hüvelyk ujjamat szopizom, hanem a mutató ujjamat. Nagyon ügyesen beletalálok vele a számba és hosszú percekig el vagyok vele. Anyutól kaptam egy új cumit, aminek kicsit érdes a felülete és így masszírozza az ínyemet. Nem mondom mókás, de az ujjam mégis csak előnyt élvez.

 

01.23.

 

Csoda történt! Ma délután egy egész órát aludtam itthon. Eddig ez nem volt szokásom, beértem kb negyedóra, vagy húsz perc alvással. A pihenő székemben aludtam, cumival a számban. Egyszer kiköptem, ami rögtön fel is ébresztett, de ahogy visszakaptam, már aludtam is tovább. Anyu kicsit szétpakolta a játékaimat a játszó szőnyegemet, hogy ne érjem el őket olyan könnyen. Ez némi mozgásra kényszerít és úgy tűnik, hogy be is vált. Van hogy kétszer, háromszor is körbejárom hanyatt fekve a járókámat

 

01.27.

Látogatóim voltak. Átjöttek Verocsék és a Jociék is. Mivel napok óta ma van először értelmes idő, úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit a környéken. A szokásostól eltérően nem Apu vitt a kendőben, hanem a Jocó. Ez az én hozzáállásomon mit sem változtatott, ahogy beraktak a kendőbe, már aludtam is. Kb egy órát sétáltunk a hóban, aztán jött az ebéd . Délután a játszó szönyegemen forgolódtam és hatalmasakat sikongattam jókedvemben.

 

01.28.

Kihasználtuk a jó időt és lementünk Szentendrére sétálni Mivel a naptár szerint még erősen tél van, nagyon kevesen voltak. Felsétáltunk a templom kertig, aztán a túloldalon le, egészen a Duna partig. Ahogy ott sétáltunk, észrevettük, hogy nyitva van egy lángosos, ahol Anyuék ettek is egy jó kis sajtos - tejfölöst.. Én persze az egészet végig aludtam a babakocsimban. Jó volt megint a friss levegőn. Ott lehet a legjobban aludni.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.