Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. FEBRUÁR

2011.02.09

02.03.

Csoda történt. Ma másfél órát aludtam egyhuzamban. Ez erősen eltér az eddigi szokásaimtól. Az eddigi 15 - 20 perccel szemben ez csúcsteljesítménynek számít. Az étkezési szokásaimban is történt egy kis változás. Az utóbbi napokban mindig hozzá kellett még rakni a tápihoz.. Eddig 125 volt az üvegben, amit most megemeltünk 150-re. Simán meg tudom enni.

 

02.07.

Márti átjött látogatóba. Ő az, akihez a kutyáink oviba jártak. Hozott magával két kutyust is, Dömét és Spyket. Verőfényes napsütés volt egész nap, úgyhogy felmentünk a négy kutyussal a dombtetőre és egy kicsit megsétáltattuk őket. A mieink nem nagyon távolodtak el tőlünk, lehet hogy engem védtek az idegennek számító kutyákkal szemben. Délután átmentünk Laci bácsiékhoz, ahol várt egy kis meglepetés. Kaptam tőlük egy hálózsákot, egy bodyt, meg egy rugit, amihez sapka is van. Amolyan bohócsapka. Elég mókásan nézek ki benne.

 

02.08

Ma vagyok öt hónapos. Hogy repül az idő. Ezen alkalomból egész nap meg sem álltam. A játszó szőnyegen egész nap csak forogtam. Anyu nem győzött visszafordítani, mivel a hason fekvés továbbra sem tartozik a kedvenceim közé. Délután Apu ölében ülve megkaparintottam egy üres műanyag palackot, amit remekül lehet püfölni. Neki is láttam és jól elkalapáltam a flakont. Apunak este eszébe jutott, hogy ideje lenne lemérni a testsúlyomat. Úgyhogy holnap méreckedés.

 

02.09.

Az esti fürdés után jött a beígért mérés. Mivel a baba mérleget már visszaadtuk a védőnéninek, maradt a felnőtt mérleg. Anyu velem együtt ráállt a mérlegre, majd ugyanezt megtette egyedül is. A kettő különbsége 7600 gramm. Apunak rendesen elkerekedett a szeme, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint az utóbbi három hétben egy kilót híztam. Elég hihetetlen.

 

02.10.

Aput nem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy reggel kontroll mérést végeztünk. A technika ugyanaz volt mint tegnap, és lám a mérleg teljesen mást mutat. A reggeli mérés szerint csak 7100 gramm vagyok, ami fél kilós "hízást" jelent. Ez inkább hihető mint a tegnapi eredmény.

 

02.13.

Mivel Anyunak volt egy kis dolga Szentendrén, úgy döntöttünk, hogy összekötjük a kellemeset a hasznossal és sétálunk egyet a Duna parton. Kb egy órát sétáltunk, aminek meglepő módon csak a felét töltöttem alvással. Ilyet még nem csináltam, hogy a ringatózó a babakocsiban ébren legyek. Mivel még nem tudok ülni, a hintómban fekve anyuékat néztem. Persze ahogy elindultunk haza, a kocsiban ismét mély álomba szenderültem.

 

02.15.

A mai produkcióm igencsak jó kedvre derítette a családot. Kora este Apu ölében ültem és beszélgettünk. Apu csikizett, mesélt nekem és mindenféle grimaszokkal fokozta amúgy is jó hangulatomat. Ki tudja miért - tudatosan e, vagy sem - utánozni kezdte őt. Apu úgy csinált mint amikor tátognak a halak és ez nagyon megtetszett nekem. Kicsit megspékeltem a dolgot azzal, hogy tátogás közben jó szélesre húztam a számat, mint az a bizonyos szélesszájú béka. Na ettől aztán olyan ábrázatom lett, amitől Anyuék könnyesre nevették magukat. Szerencsére a produkciót sikerült kamerával rögzíteni, így ha felnövök és megnézem, én is jót fogok derülni rajta.

 

02.17.

Na, ma aztán adtam az ébrenlétnek. Normális körülmények között fél hatkor szoktam reggelizni ( vagy inkább hajnalizni ) és utána még simán visszaalszom úgy fél kilencig. Hát ez most másképp sikerült. A hajnali szopi után úgy csináltam, mintha visszaaludnék, aztán mégis másképp döntöttem. Kár alvásra pazarolni az időt, amikor játszani is lehet. Nagyjából negyed óra nyűglődéssel el is értem, hogy apuval kiköltözzünk a nappaliba és legalább Anyut hagyjuk aludni. Apunak voltak olyan elképzelései, hogy talán majd a nappaliban alszom még egy kicsit, de erre is rácáfoltam. Nem alszom, nem én. A nap hátralévő részében sem volt ez másképp. Az utóbbi napokban már kezdtem ráállni, hogy napközben kétszer egy órát alszom. De nem ma. Egészen kora délutánig bírtam

 

02.19.

Anyunak volt egy kis elintézni valója délelőtt, úgyhogy kettesben voltunk Apuval. Egészen negyed kilencig aludtam. Ébredés után még hintáztam egy kicsit, majd peluscsere és jöhetett a reggeli. Apu nem viccel ha kajáról van szó. Eddig a szopi után 130-140 "pudingot" ettem, de mivel ma nincs szopi, úgy érezte, ide kell vagy 200 puding. Hát ezt egy szuszra be is dörrentettem, majd biztos ami biztos, fojtásnak ráküldtem még 40-t. Mikor anyu meghallotta, hogy mennyit ettem, igencsak elkerekedett a szeme. Ebédre már nem ettem ilyen sokat, beértem 160-al. A napközbeni szopik továbbra sem mennek simán. van, hogy akár öt percet is szopizok. Kicsit izgulok, mert hétfőn oltást kapok.

 

02.21.

Hamar elszaladt a délelőtt és már mehettünk is a dokibácsihoz. Ha már ott voltunk, akkor nem maradhatott el a szokásos méregetés sem. A mérleg szerint 7300 gramm vagyok, a testem pedig 68 centi hosszú. Persze itt másképp mérnek mint a szülőszobán, úgyhogy nem derül ki pontosan mennyit is nőttem. A dokibácsi meghallgatta a mellkasomat, kicsit megnyomkodta a pocimat és jó szokásához híven agyon dicsért. A nagy vidámkodás után jött a fekete leves. Egy szuri a jobb combomba. De engem nem lehet megijeszteni. Elég nagy lány vagyok már, úgyhogy azt sem mondtam, jajj. Anyuék nagyon büszkék voltak rám. Délután egy csomót forogtam a játszó szőnyegemen, este meg egy jó nagyot pacsáltam a kádban. Ez annyira jó szokott sikerülni, hogy minden este fel kell mosni a fürdőszobát.

 

02.23.

ALMA ! Eljött az ideje, hogy a tejcin és a tápin kívül valami mást is megkóstoljak. Egyenlőre még csak egy kanállal ehettem, de ahogy múlnak a napok, úgy ehetek majd egyre többet. A választás az almára esett, úgyhogy egy gerezd almát lereszeltünk, majd a levét kifacsartuk.. A jelek szerint semmi gondom nem volt vele, úgyhogy az egy kanálból hirtelen három lett. Igazán finom, úgyhogy holnap megint eszem egy kicsit.  Rájöttem, hogy a játszó szőnyegem egyik sarkában van egy tappancs, amit ha megnyomok, akkor zenél. Úgy néz ki, hogy ezt már tudatosan használom. Jópofa zenék vannak rajta. Este borzasztóan nyűgös voltam, nem is akartam szopizni. Az elalvás is csak cumival ment.

 

02.25

 

Ilyen nyűgös éjszakám még sosem volt. tegnap este egyáltalán nem akartam szopizni és a tápi is elég nyögve nyelősen ment. Az elalvásról ne is beszéljünk. Nyűglődtem, sírdogáltam, forgolódtam, mindent csináltam, csak nem aludtam. Éjszaka is többször sírva ébredtem, majd mire visszaaludtam, a takarót rendszeresen magam alá gyűrtem. Mivel Anyu nem akart azzal felébreszteni, hogy az alattam lévő takarót rám terítse, rendszeresen hozott egy újat. Ennek következtében, reggelre a  lakásban fellelhető összes takaró az ágyamban landolt. Hajnali ötkor megint csak sírva ébredtem amin a szopi sem segített. Napközben már jobb volt a helyzet. lesétáltunk a boltba, és én az utat szokás szerint végig aludtam. Átjöttek a Jocóék látogatóba és elhozták Esztergomból az új játszószőnyegemet, amit Anyu vett. Délután is alukáltam egy kicsit, ráadásul nem is egyedül. Anyuék egy kicsit nem figyeltek, és a Marci máris befészkelte magát mellém a pihenó székembe. így aludtunk édes kettesben. Az esti evés előírás szerűen ment. és hamar el is aludtam.

 

02.27. vendégségbe mentünk Anyu testvéréhez, aki tulajdonképpen a nagybátyám. Teljesen el voltak ájulva tőlem. Szinte ki sem adtak a kezükből. Délelőtt alig aludtam negyed órát, igaz az oda vissza úton végig szunyókáltam. A forgolódásai során egyre több időt töltök hason. Igaz csak percekről van szó. Az esti fürdés remekül sikerült. Ekkora pancsolást még életemben nem produkáltam. A fürdőszobában bokáig ért a víz, és jó időbe telt, mire sikerült rendbe rakni a helységet. A vacsi az utóbbi dők nyűglődéseihez képest egész jól ment, de utána éjszak legalább négyszer riadtam fel sírva. A gyors reagálású hadtest azonban hamar lekenyerezett egy cumival és már aludta is tovább.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.