Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. SZEPTEMBER

2011.09.06

09.01.

"Nekem a Balaton a riviéra !" Irány hát a Balaton. Apuék már tegnap este bepakoltak, hogy ma reggel minnél korábban el tudjunk indulni. Reggeli után már csak egy pár apróságot kellett bepakolni. Pesrze ez sem ment simán, mert ahogy Anyu meglátta, hogy mennyi hely van még az autóban, rögtön eszébe jutott még vagy száz dolog, amit vétek lett volna itthon hagyni.Végül azért csak sikerült elindulni, és mivel hétköznap volt, semmi perc alatt a balcsinál voltunk. Döméék már vártak minket Balatonszemesen, ahol négy napot fogunk eltölteni. Megérkezésünk után Apuék ittak egy "velkámdrink" - et, gyorsan kipakoltak, aztán jöhetett az ebédem. Kajcsi után első utunk hát persze hogy a strandra vezetett. Apu felfújta az úszógumimat és irány a víz. Szerencsére itt a víz nagyon sekély, olyannyira, hogy az úszógumiban ülve simán leért a lábam. Lükdöstem is magam egy kicsit, aztán irány a föveny. Az esti fürdés a jól megszokott kis kádamban történt, merthogy azt is lehoztuk. Az altatással volt némi gond, ami vélhetően az idegen helynek volt betudható. Szerencsére Döme elhozta a bébiőrt, amit Ők már nem használnak, így nem volt gond, hogy én az emeleten alszom, míg Anyuék a kertben dumcsiznak.

 

09.02.

Átmentünk komppal Tihanyba, ami már csak azért is érdekes volt, mert az autókat Szántódon hagytuk, így aztán elég mókásan néztem ki a babakocsival az autók közt. Nekem ekkora járgányom van. A tihanyi oldalon hamar megtaláltuk a kisvasutat, amivel felmentünk az Apátsághoz. Itt aztán sétáltunk egy hatalmasat. Beültünk egy étterembe, ami nagyon jól volt megcsinálva. Több kis udvarból állt, mindegyik más mesterséget mutatott be. Lehetett kapni házi sört, de még levendula szörpöt is. Amikor eljött az ebédem ideje, bementünk egy étterembe, ahol egy nagyon kedves bácsi megmelegítette az ebédemet. Tovább sétáltunk az árusoktók zsúfolt utcán, majd a kimerítő séta után beültünk egy kifőzdébe kajcsizni. Mivel Szofi már nagyon fáradt volt, a lefelé utat is a kisvasúttal tettük meg. Csak pár percet kellet várni a kompra, és ismét a tavon voltunk. Csináltunk egy csomó fotót Tihanyról, a tavon ringatózó vitorlásokról és persze magunkról is. Visszaérve szemesre, hamar eldöntöttük, hogy a mai nap sem múlhat el pancsolás nélkül, és rövid pakolászás után célba is vettük a tavat. Most valahogy melegebbnek tűnt a víz, mint tegnap, de ez valószínűleg azért volt, mert hidegebb volt a levegő. A lassan ereszkedő nap fényénél fantasztikusak voltak a színek, Apu csinált is egy csomó képet. Döme eljátszotta nekem, hogy Ő egy cápa, amitől hihetetlen jókedvem lett. Apuék este szalonnát sütöttek, de ezen én már sajna nem vehettem részt, mert fllőtték a pizsimet. Ezúttal is nehezen aludtam el, így Anyu nem is az ágyra fektetett le, hanem a földre, mondván onnan kissebbet esek.

 

09.03.

Ma ellátogattunk Visz községbe, ahol van egy csacsifarm. Nagyon aranyosak a csacsik, ráadásul ez Anyu kedvenc állata. A farm szuperul van megcsinálva. Van szalmaágyas szállás is és még a csacsikat is el lehet vinni sétálni, ahol az ember a felnyergelt csacsin szamaragolhat. Döméék be is fizették Szofit egy ilyen mókára és én sem álhattam meg, hogy fel ne üljek a csacsi hátára. A legaranyosabb egy Barbi névre hallgató, szinte még újszülött csacsi volt. Szerencsére itt meg tudtuk melegíteni az ebédemet, majd visszamentünk szemesre. A délutánt a tóparton töltöttük. Volt mászkálás a fűben, pancsolás a tóban, szóval minden ami jó. Anyuék este lecsót főztek bográcsban, majd ping pongoztak egy kicsit. Én ekkor persze már aludtam.

 

09.04.

Sajnos eljött a nyaralás utolsó napja. Anyuék gyorsan összepakoltak, majd lementünk a tóhoz, hogy fürödjünk még egy utolsót. Egész délutánig lennt voltunk, még az uzsonnámat is a strandon ettem meg. Ezután muszáj volt elindulni hazafelé, mert biztos volt, hogy az autóban aludni fogok, és ha későn érünk haza, akkor este nem fogok tudni elaludni. Hazafelé egy órát szunyókáltam az autóban. Mivel sikerült időben hazaérnünk, naggyából időben feküdtem le.

 

09.08.

MA VAGYOK EGY ÉVES !!! Hihetetlen, hogy milyen hamar elszaladt ez az egy év. Megpróbálom öszzefoglalni, hogy hol is tartok mostanság. Elöször is van két fogam, igaz még nem nőttek meg, de vannak. Remekül tudok négykézláb rohanni, a tenyerem csak úgy csattog a kövön. Reggel hat és hét között kelek, fél nyolckor reggeli, ami 300 ml tápi, aztán játék. Délelőtt alszom egy órát, aztán megint játék. Ebéd kb. fél 12-kor. Ez egy üveg husos fözelék, és egy üveg sima főzelég összekeverve. Egy órakor pedig jön a délutáni alvás. Az uzsonnát négy órakor eszem, ez egy üveg gyümölcsből, egy kis rizspépből és négymagos örleményből áll. Ha olyan a kedvem, erre rádobok még egy kis üveg gyúmölcsöt, majd megyünk a "sétálóba". Ez egy kb 3,5 km-es séta, ahova visszük a kutyákat is. A séta után marad még időm játszani a teraszon, majd egy kicsit rendet rakok a lakásban is. Úgy fél nyolc, nyolc felé eljön az esti fürdés ideje, majd vacsora, ami csakúgy mint a reggeli, 300 ml tápi, és irány az ágy. Az éjszakát két hetes korom óta végig alszom, így aztán mindenki tud pihenni.

 

09.10

Mára meghívtuk egy csomó ismerősünket, mert ma van a nagy szülinapi party. Szinte mindenki eljött. Anyuék feldíszítették a kertet egy csomó lufival meg felirattal. Még egy hatalmas zászlót is készítettek a kapura, hogy a meghívottak tudják, hova kell jönni. Készült is egy nagyon jó kép, ahogy az össze gyerek a kapu előtt ül, a háttérben a zászlóval. Kaptam egy rakás ajándékot. Volt közte homokozó készlet, könyv, ruha és testmagasság mérő is. Amíg Apuék a bogrács körül serénykedtek én a gyerekekkel játszottam, hintáztam, homokoztam. A legviccesebb az volt, amikor egyszerre öten ültünk a homokozóban. Amikor eljött a torta ideje, Anyuék beültettek az etetőszékbe, a vendégsereg körém gyúlt és én megkaptam első szülinapi tortámat. Anyu sütötte, saját kezűleg. Nincs benne se tojás, se tej. Szóval elém rakták a tortát és én azt csinálhattam vele, amit csak akartam. Először csak furcsán néztem rá és persze a közönségre is, hogy mit is várnak most tőlem. Hamar megfejtettem, hogy a legnagyobb sikert azzal aratnám, ha jól szétkenném a tortát. Amikor már az összes ujjam közt kitüremkedett a krém, Apu – a jó fej – megkérdezte tőlem, hogy hol a baba haja? Én persze rögtön megmutattam, minek következtében csupa krém lett az egész fejem. Volt is vidámkodás.. Sajnos elég hamar eljött a lefekvés ideje és mivel szinte mindenki kisgyerekkel volt, a vendégsereg is hazament. Így zajlott hát életem első szülinapi bulija.


09.14

Ma sikerült bepótolni a szülinapomon elmaradt állatkerti sétát. Anyuék vegyes érzelmekkel várták ezt az alkalmat, nem tudták eldönteni, vajon tetszeni fog e a dolog, vagy olyan lesz mint bármelyik másik séta. Mivel az állatok nem idegenek számomra és otthon is nagyon szeretem őket végül is nem volt meglepő az eredmény. Már az elején teljesen elvarázsolt a zsiráf és a víziló, de a legnagyobb hatást mégiscsak a fóka tette rám. Nagyon tetszett, ahogy időről időre felbukkant a víz alól és hangos prüszkölés közepette kifújta a levegőt.. Ez olyannyira tetszett, hogy azonnal el is kezdtem utánozni.Benéztünk az állatsimogatóba is, de Aput olyan elánnal támadták meg a kecskék, a nála lévő zoo csemege miatt, hogy szinte már menekülni kellett. Az ebédemet az akvárium fölötti kávézóban fogyasztottam el, ahol anyuék ittak egy kávét is. Az akváriumban csak a nagy és színes halak kötöttek le. Kifelé menet anyu nem állhatta meg, hogy meg ne álljunk a shopnál, hogy még is csak kapjak valamit, első állatkerti látogatásom emlékéül. Két plüss állat közül választhattam, az egyik egy zsiráf, a másik pedig egy fóka volt. Hát naná, hogy a fókát választottam. Ha már a Hősök terénél voltunk, kilátogattunk a Nemzeti Vágtára is. Mivel ez még csak első nap, szinte mindenhol csak az előkészületek zajlottak, és ami számunkra legérdekesebb lett volna, vagyis a kézműves vásár, még meg sem épült. Sebaj gondoltuk, majd a hétvégén ismét kilátogatunk.


09.17

Ahogy azt terveztük, ma kilátogattunk a hősök terére, a Nemzeti Vágtára. Hát ennyi pacit egy helyen még életemben nem láttam. Rögtön a bejáratnál volt a „kézi mosó”, ahol a lovakat csutakolták. A mellette lévő pályán éppen bemelegítettek a verseny résztvevői. Elsétáltunk a különböző borokat, pálinkákat és sülteket kínáló árusok között, majd rákanyarodtunk az Andrássy útra, ami teljesen le volt zárva a forgalom elől. Na itt aztán lehetett kapni mindent. Természetesen nem maradhatott el a szokásos vásárfia sem. Kaptam egy igazi fa építőkocka készletet. Magából a versenyből a nagy tömeg miatt szinte semmit sem láttunk, de kárpótoltak helyette a gólyalábas mutatványosok és a sok paci. Keresztül sétáltunk a városligeten, ahol egy nagy tisztáson meguzsonnáztam. Hazafelé jó nagyot aludtam az autóban


09.23.

Bementünk anyáért a munkahelyére, utána pedig kimentünk a margitszigeti állatkertbe, Ilyen közelről még nem is láttam egy állatot sem. Leszámítva persze a mi kutyáinkat és cicáinkat. Vettünk pattogatott kukoricát, amit ha kiszórtunk, a kacsák és pávák szinte a lábunk elől csipegettek fel. Megetettük a pacikat is, illetve csak apa, mert elég harciasak voltak és ki is volt írva, hogy harapnak. Én anyával tisztes távolságból figyeltem az eseményeket. Leültünk egy kis tó partjára, ahol rengetek hápi volt. Szinte verekedtek az eléjük szórt kukoricáért. Ha már itt voltunk, sétáltunk egy nagyot a szigeten, majd egy virágokkal teleültetett rét szélén, ott ahol árnyék volt, meguzsonnáztam


09.24.

Anyával mára csajos napot terveztünk. Apu kimenőt kapott, amit ki is használt és tervei szerint 40 kilométert fog gyalogolni. Nekünk csak annyi volt a feladatunk, hogy eljuttassuk Őt Dömösre. Kilenc óra után nem sokkal kitettük aput a megbeszélt helyen majd elindultunk anyával a Dunakanyar irányába. Megálltunk Dunabogdányban, ahol szép homokos strand van és anyu mesélt nekem arról , amikor itt táboroztak a kórussal. Játszottam kicsit a homokban majd irány Leányfalu, utána pedig Szentendre. Hazafelé még megálltunk bevásárolni, majd délután jó nagyot szunyáltunk édes kettesben. Uzsonna után felmentünk a csobánkai nyereghez, ahol apuval volt randevúnk. A tervek szerint hátra volt még neki bő tíz kilométer, amit azonban logisztikai okokból nem tudott teljesíteni. Későn ért volna a végcélhoz, ahova érte kellett volna menjünk, csakhogy ha én alszom egy órát az autóban este hét felé, akkor bizony éjfélig nem lesz alvás. Ezt mérlegelve, Apu úgy döntött, hogy a hegyeket nem viszik el, tehát máskor is tudja teljesíteni a túrát.

 

 

09.26.

Napközben igazából semmi rendkívüli nem történt, késő délután annál inkább. Apu a konyhában sertepertélt, míg mi Anyuval hátramentünk a homokozóba. Egyszer csak gondoltam egy merészet és a homokozó szélébe kapaszkodva felálltam. Inkább volt ez maciállás mint sem rendes, de minden apró lépésnek nagyon örülnek Anyuék. Anyu persze egyből kiabálni kezdett Apunak, hogy azonnal jöjjön és nézze meg az új tudományomat. Persze apu ebből semmit sem hallott, így sajnos lemaradt az első felállásról.

 

09.27

Kihasználtuk a kora őszi jó időt, és lementünk sétálni Szentendrére. Persze anyuék nem hagyhatták ki a szokásos lángost. Lementünk a kavicsos partra is, ahol mászkáltam egy kicsit és jó közelről szemügyre vettem a víz szélén pacsáló kacsákat is.

 

09.28.

Mivel múlt héten vasárnap nem tudtunk usziba menni, így ezt a mai napon szerettük volna bepótolni. Még sosem voltunk hét közben baba úszáson, de az élmények alapján kijelenthetjük, soha nem is leszünk. A medence, csak úgy mint az öltöző zsúfolásig volt. Hétvégente, talán öt tíz ember van az egész uszodában. Most csak a kismedencében voltunk vagy harmincan. A nagyobb gyerekek labdáztak, és olyan hangzavar volt, hogy nem lehetett érteni az oktató néni szavait. Szerencsére Anyunak már van rutinja a feladatokat illetően, így nem okozott gondot, azok végrehajtása. Volt egy két új elem is, mint pl. a hosszabb merülés Anyu lába alatt..Természetesen a foglakozás végére teljesen kikészültem, Anyu alig bírt ébren tartani a hazavezető úton. Volt vagy fél nyolc mire hazaértünk, így azonnal mentem a kádba, majd vacsi és hatalmas alvás reggelig

 

09.30.

Mit mondjak, a mai nap nem indult valami fényesen. már tegnap este is volt egy kis lázam, de nem tulajdonítotttunk neki túl nagy jelentőséget. Jön a két felső fogam, biztos attól van. Kaptam egy kúpot és aludtam reggelig, mint a bunda. Sajna reggelre a helyzet nem sokat változott. Apu úgy ítélte meg a helyzetet, hogy szükségem van még egy kúpra. Be is adta, amitől annak rendje - módja szerint le is ment a lázam. Délben Apu elkészítette az ebédemet, de én egy falatot sem voltam hajlandó enni. Gondolta biztos a kajával van baj, úgyhogy csinált egy másik fajtát. Csakhogy én azt sem voltam hajlandó megenni. Elcsomagoltuk hát az ebédet és elindultunk Anyuért a munkahelyére. az volt a terv, hogy mire odaérünk, jól megéhezem és akkor jót fogok ebédelni. Ismét csak sikerült keresztülhúznom az elképzeléseket, mert hogy ott sem ettem. Összeszedtük magunkat és elindultunk Telkibe, ahol anyu kollégái fociztak egy rendezvényen. Útközben biztos ami biztos, vettünk egy lázcsillapító szirupot, ami lássuk be mégiscsak emberbarátibb mint egy kúp. Uzsonnát is csak ímmel - ámmal ettem, ami egyre biztosabb előjele volt annak, hogy ez nem egy kóbor lázacska. Kaptam is egy kanál szirupot. este vacsi után megmértük a lázamat és sajnálattal állapítottuk meg hogy nem maradhat el a kúp ha azt akarjuk, hogy az éjszaka nyugodtan teljen

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.