Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. OKTÓBER

2011.10.06

10.01

Az éjszaka remekül telt, azt az apró tényt leszámítva, hogy éjjel fél egykor sírva ébredtem fel. Egész testem izzadságban úszott, és még a hajam is forró volt a láztól. Anyuék azonnal megtörölgettek, kaptam egy kanál szirupot és mindenki nagy szerencséjére reggelig aludtam. Szombat lévén, Anyu is itthon volt, így ketten vigyáztak rám. Minden jel arra mutatott, hogy túl vagyok a nehezén, hisz a láznak se híre, se hamva. Legalábbis akkor még úgy tűnt. Volt egy gyenge hasmenésem, ami megint csak azt a gyanúnkat erősítette meg, hogy az egész mögött az éppen kibújó félben lévő fogaim állnak.

 

10.02.

még mindíg van egy kis hőemelkedésem, de ez semmi az elmúlt napokhoz képest. Az egyértelmű volt, hogy ebben az állapotomban nem mehetek usziba, úgyhogy reggeli után egyből indultunk Jocóékhoz Esztergomba. Apuék bográcsban főztek lebbencs levest míg én anyuval játszottam egy pokrócon. Mostanában elég fáradékony vagyok, úgyhogy aránylag hamar ledőltem egy kicsit aludni. Ebéd után kimentünk a Palatinusz tó partjára megsétáltatni Krisztiék kutyáit, na meg persze Grétit, aki most még csak pocaklakó. Karácsonyra várják a trónörököst, így Kriszti hasa már szépen gömbölyödik. Kellemes volt az idő, így nagyon jól esett a séta, és kórság is mintha elvonulóban lenne.

 

10.03.

Ma megint lázasan ébredtem. Hát sosem lesz már vége !?. Anyu fel is hívta a dokibácsimat, mert ez már nem vicces. Ez lesz a negyedik nap, hogy kisebb nagyobb szünetekkel lázas vagyok. Mivel anyunak van egy kazal szabija, ma itthon maradt, így hármasban mentünk le, hogy most már szakember is lásson. Hát, a dokibácsinak nem volt őszinte a mosolya, amikor meglátott. Főleg a bőröm színével nem volt kibékülve és nem vetette el egy bennem bújkáló vírus lehetőségét sem. Meg is kérdezte, hogy nem volt e valaki beteg a családban, mire Anyuék egybehangzóan állították, hogy nem. Csak ottho jutott eszükbe, hogy múlt hét csütörtökön, vagyis az én btegségem előtt egy nappal, Anyu bizony elvezette a porcelánbuszt. Mindenesetre a dokibácsival abban maradtunk, hogy ha holnap is lesz lázam, akkor ismét elmegyünk hozzá. Van egy szuper masinája, amivel két perc alatt megmondja, hogy van e valamiféle gyulladás a szervezetemben. Ehhez csupán pár csepp vért kell venni az ujjamból. Na, anyuék itt már kezdte aggódni.

 

10.04.

Természetesen ma reggel is lázasan ébredtem. Na ennek már fele sem tréfa. Azonnal hívtuk a dokit, aki délutánra berendelt minket. Egy varázstollal megbökte az  ujjamat, oda tartott egy picike csövet és le vett tőlem egy kevéske vért. Izgatottan ültünk rendelőben, amíg a masina halkaz zúgva analizálta a véremet. Ahogy elhalkult gép, beütött a mennykő. A gyulladási értékem (CRP), az egekben volt. Nulla és öt között a normális, az enyém 160 feletti. Ez volt az a pillanat, amikor mindenkinek lefagyott az arcáról a mosoly. A dokibácsi szerint, szinte biztos, hogy húgyuti fertőzésről van szó. Rögtön megnyugtatta Anyut, miszerint nem kell pánikolni. Elég ha most azonnal hazamegyünk, összepakolunk, és úgy egy hétre beköltözünk a János kórház gyerekosztályára. Anyu valahol ezen a ponton érezte úgy, hogy itt az ideje leadni a szerelést.. Mi lesz most ? Kórházba kell menni ? annyira óvott mindentől, és akkor most ez van ?  Szegényke teljesen odáig volt, már az ájulás kerülgette. a dokibácsi persze próbálta megnyugtatni, hogy minden gond nélkül gyógyítható a dolog és hogy nem lesz semmi baj. Persze egyből poroltunk haza, és amíg anyuék összepakoltak, addig én a Mamáéknál voltam. Igyekeztek rövid idő alatt összepakolni úgy, hogy nem marad itthon semmi. Anyu felragasztott nekem egy pisigyűjtő zacsit, hogy annyival is előrébb legyünk.. Persze az nem maradt a helyén, de legalább megpróbáltuk. Este hat felé értünk be a kórházba, ahol nem sokat vacakoltak. azonnal elhelyeztek a kézfejemben egy brannült, hogy azon keresztül kapjam az antibiotikumot. Bár ekkor még senki sem tudta hogy mi bajom van. Megkaptuk a szobát, ami nem egy hilton de legalább csak mi vagyunk ott. Igaz, az ágy igencsak keskeny, főleg ha azt vesszük, hogy ketten alszunk rajta anyával.

 

10.05.

Nem tudom, hogy az osztályon ki a programfelelős, de hogy nem unatkoztam az biztos. Egyik vizsgálat jött a másik után. Reggel bemelegítésnek egy kis vérvétel, pisigyűjtés, majd egy laza gégészeti vizsgálat volt. Ebédre ultrahang,  egy laza melkasröntgen, majd levezetésnek egy kis torokváladék levétele következett. Szépen el is telt így a délelőtt. Délután ismét vérvétel, miközben mindenki csak hímez - hámoz, a betegségemet illetően. Végül is három óra után nem sokkal megszületett a döntés, ami még mindíg nem volt egyértelmű. Van egy egy húgyuti fertőzésem, némi tüdőgyuszival, de ez nem biztos. Jó mi ?? Biztos ami biztos, Hét napig kapok egy széles spektrumú antibiotikumos kezelést, ami mind a kettőre jó. Apu már rohant is a gyógyszertárba, hogy hozzon egy kis probiotikumot. Ezzel talán megelőzhető, hogy a kezelés teljesen tönkre tegye a szervezetemet. Fél négy felé megkaptam a kezelés első adagját és ekkor még úgy nézett ki, hogy éjjel is kapok egyet. Délután látogatóim voltak, méghozzá nem is akárkik. a Bohóc doktorok jöttek el hozzám, pontosabban az osztályon fekvő összes gyerekhez. Mindenkihez bementek és zenéltek meg mókáztak egy kicsit, így próbálva jobb kedvre deríteni minket. Nagyon jó fejek voltak, Apu még közös képet is készített velük. Mintha tudtam volna mi vár rám, éjfélkor felébredtem és vártam a következő dózist. Anyu egykor megunta a várakozást és rákérdezett, hogy most akkor kapok, vagy sem. Ekkor tudtuk meg, hogy utánna számoltak és legközelebb csak reggel kaphatok.

 

10.08.

Az elmúlt napok nyugisan teltek, Minden nap kétszer megkaptam az antibiotikumot, napközben meg nagyokat sétáltunk. Az étvágyam még mindíg nem az igazi. Sajna a délutáni nagy fűben mászkálástól kicsúszott a brannül a kezemből, ami csak akkor derült ki, amikor az esti adagot akarták beadni. Nem volt mit tenni, megszúrták a másik kezemet is. Mit mondjak, nem volt őszinte a mosolyom.

 

10.09.

Egész délelőtt nem esett az eső, de nem tudtunk sétálni, mert a vizittel, evéssel és alvással elment az idő. Ebéd után persze azonnal sétálni indultunk, és mit ad isten?, rögtön elkezdett esni. Elösször csak csepergett, ami nem tántoríthatott el, eredeti tervünktől. Amikor a kórház területén a legmesszebb jutottunk, jól rákezdett, így a visszautat futólépésben tettük meg. Az emeletre felérve nagy meglepetésben volt részem. A Nagynénim jött hozzám látogatóba. Jó rég nem láttam már, és örültem, hogy jött. Kaptam tőle egy plüss sünit, meg egy nyuszit, ami fából van és tetszés szerint lehet felöltöztetni. Késő délután jött a feketeleves. Mivel egész nap nem voltam hajlandó inni, bekötöttek egy infúziót, hogy pótolják a hiányzó folyadék mennyiséget. Hát ez aztán betette a nagykaput. Még annyit sem tudtam mozogni, mint eddig. A nővérke szerintkb. öt óra míg lemegy. Óvatos magánmérések szerint tizenegy - éjfél felé túl vagyok rajta. A fürdés sem ment egyszerűen, mert a bodymat nem tudtuk levenni, hacsak át nem húzzuk rajta az egész infúziós állványt. Végül is csak sikerült a fürdés, igaz néha a négy kéz is kevésnek bizonyult. Valami hiba csúszhatott a számításba, mert tizenegykor még mindíg hátra volt 200 ml.

 

10.10.

Csodásan kezdődött a nap. Még hajnalban arra keltünk, hogy sugárban hányom ki a tegnap esti vacsorámat. Ráadásul volt egy kis hasmenésem is, aminek nem annyira a mennyiségével, mint inkább a szagával volt gond. A záptojás, ipari tanuló ahhoz képest, amit én produkáltam. Amikor ezt reggel jeleztük a doktornéninek, azt kérdezte, hogy voltunk-e a folyosón, mert itt más betegek is vannak ám. Szuper !! Per pillanat rosszabb a helyzet, mint amikor bejöttünk. Egész éjjel nagyon nyugtalan voltam. Sokat forgolódtam, nyöszörögtem, kalimpáltam. Reggelre még a lázam is felment. Kaptam egy kúpot, aztán mivel nagyon álmos voltam aludtam egy kicsit. Mikor felébredtem, Apu elkedte belémdiktálni a vizet, nehogy megint infúzió legyen a vége. Mivel az ivás egész jól ment, és meg is maradt bennem, Apu nagy bátran adott egy kis tápszert reggelire. Egy hibapont. '80 ml tápszert ittam meg, majd úgy öt perc múlva ki is hánytam az egészet.. Ettől annyira kikészültem,hogy csakhamar el is aludtam. Ez tartott vagy negyed órát, mert jött a dokinéni, hogy meg akar vizsgálni. Ennyit az alvásról. A dokinéni, megint elküldött a gégészetre, ahol kisütötték, hogy van valami vírus a szervezetemben. Remek. Bejöttem, hogy meggyógyuljak, erre összeszedek még valamit. Természetesen nem lehetett más az eredmény, mint infúzió. Még szerencs, hogy ilyen hamar bekötötték, legalább lefolyik estére és nyugodtan tudunk fürdeni, na meg persze aludni. Amikor már azt hittük, hogy nem érhet meglepetés, jött a hír, miszerint ha ez a zacsi lemegy, akkor jön a következő. Mivel nem pumpás az infúzió, folyamatos san figyelni kell, nehogy megálljon. Nincs más megoldás, mint hogy Apu az éjszaka közepén visszajön és leváltja Anyut, aki lemegy a szülészetre aludni.

 

10.11

Az éjszakás nővérke nagyon kedves volt, csakúgy mint a tegnapi nappalos. Mindent megtettek, hogy a lehető leghamarabb lemenjen az infúzió és ne kelljen éjszaka variálni. Kb éjfél felé kiürült a zsák, így Apunak nem kellett visszajönni és Anyu is tudott aludni reggelig. Szegény Anyu teljesen ki volt egész nap. Már nagyon fáradt. Én szinte egész nap aludtam. Az egyik dokinéni - a profi - azt mondta, hogy vége a kezelésnek és hazamehetünk. Apu szólt neki, hogy még egy nap hátra van az antibiotikumos kezelésből, mire az volt aválasz, hogy ha gondoljuk, akkor maradhatunk holnapig. Jó mi ???

 

10.12.

Eljött az igazság pillanata. Eéhangzott a várva várt mondat, ma hazamehetünk. Nagyon vártuk ezt a pillanatot.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.