Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. JÚNIUS

2011.06.03

06.02.

A védőnéni utasítására, ma el kellett mennünk a Gézengúz Alapítványhoz, ahol egy fejlődés neurológus vizsgált meg. Erre azért volt szükség (?), mert most már kúsznom másznom kéne, de ezekhez valahogy nincs kedvem. Egyelőre a fizikai felkészüléssel voltam elfoglalva, most jöhetnek a finimítások. Lényeg a lényeg, elmentünk a dokihoz, aki annak ellenére, hogy mindent rendben talált, azt tanácsolta, hogy mivel nagyon laza az izomzatom, jó lenne ha eljárnék hozzájuk gyógytornára, meg terápiás úszásra, persze nem kevés pénzért. Biztos ami biztos, anyuék megnézetnek egy másik dokival is és ha ő is ezt javasolja, akkor terészetesen igénybe vesszük ezen szolgáltatásokat. Sajnos az egész úgy nézett ki, hogy mindegy miért, csak fizessünk mint a katonatiszt. Ebéd után le mentünk a Római partra, aholl Anyuék ettek egy hekket (ez az a hal, amelyiknek a fejét még senki sem látta). Sétáltunk is egyet a parton, majd hazafelé megálltunk vásárolni, majd irány a saját dokim, akinek megmutattuk a reggeli vizsgálat eredményét.  Kicsit elcsodálkozott, és azt kérdezte, hogy mit mondtak, mert a leletből nem derül ki semmi. Mondtuk, hogy pont ugyanazt, ami le van írva, tehát gyakorlatilag semmit. Mindezt hatezer forintért. Ha kell, én a feléért nem mondok semmit. Mire végeztünk, hatalmas vihar kerekedett és ömlött az eső. Apu rám adta a pólóját, hogy minél kevésbé ázzak meg, Ő meg félmeztelenül rohant velünk az autóig. Jó két órán át esett az eső, így erősen kérdésessé vált a délutáni séta. Végül aztán csak kitisztult anyira, hogy egy kis kört tudtunk sétálni

 

06.12.

Ma van Apu szülinapja, így terveztünk egy kis bográcsozást a kertben. Délután megjöttek Verocsék is, így volt kivel játszanom. Nem mintha amúgy rimánkodnom kéne, hogy foglalkozzanak velem. Mindíg van jelentkező. A fűre leterített pokrócokon bohóckodtunk, míg Apuék rittyentettek egy jó kis marhapörköltet. Meglátogatott Jocó is, ám ezuttal egyedül jött mert a Krisztinek dokibácsihoz kellett menni. Nagyon drukkolunk nekik, hogy minden rendben legyen és nemsokára újabb játszótárssal bővüljön a baráti köröm. Megbeszéltük, hogy augusztusban lemegyünk pár napra a Tisza-tóhoz. Én már voltam ott, de persze semmire sem emlékszem, mivel akkor még Anyuci pocijában laktam.

 

06.19.

Vasárnap lévén, természetesen nem maradhatott el a szokásos baba úszás. Ez alkalommal azomban különleges volt a dolog, mert jött egy bácsi, aki egy szuper kamerával fantasztikus víz alatti és feletti felvételeket készített. Csilla néni szerint az utóbbi időben rengeteget fejlődtem, úgyhogy jöhettek a merülések. Kiváncsi vagyok, milyen az ábrázatom a víz alatt. Anyu szerint még ott is hápogok. Elkísértek a Papáék is, hogy megnézzék milyen ügyes vagyok a nagy medencében. Az úszás után Apuék elmentek dolgozni, mi pedig szaladtunk haza ebédelni. A délután befőzéssel telt. Anyuék mindenféle savanyúságokat tettek el, míg én a Mamáéknál aludtam. Uzsi után elmentünk sétálni, majd játszottam még egy kicsit a teraszon. Elég buta idő volt, így sajnos hamar be kellett húzódjunk a házba. Fürdés után aztán rám tört a bolondéria. Anyu lerakott a nagy ágyra, hogy játszak egy kicsit. A legújabb dilim, hogy ülő helyzetből egy "hóóó - zsupsz" felszólításra hanyatt vágom magam. Ebből aztán hatalmas hempergőzés és viháncolás kerekedett.. Igazán jól mulattunk. Már csak a vacsi volt hátra és jöhetett a jól megérdemelt alvás.

 

06.25.

Víz, zene, virág fesztivál volt a Tatai tó partján, úgyhogy ellátogattunk oda. Az oda vezető út elég klandos volt, mert nem mindíg akartunk hinni a gps-nek. Néha olyan utakra akart vinni, ami nem autónak való. Végül aztán mégis csak neki lett igaza. Lényeg, hogy odaértünk, és találkoztunk Dömével és kis családjával. A belépő kifizetése után elindultunk a tóparton a vár felé. Hát itt aztán volt minden. Ugrálóvár, körhinta, mézeskalács és még sorolhatnám napestig. Sajna ezekhez én még kicsi vagyok, de azért szemmel láthatóan élveztem a vásári forgatagot. Még egy bohóccal is találkoztunk, akitől kaptam egy elnyűhetetlen, zsiráf alakú lufit. Anyu azt is a fejébe vette, hogy innen bizony csattogó falepke nélkül el nem megyünk. Döme, műszaki  beállítottságú ember lévén, szakmai tanácsokkal látta el anyut, és leszólta az összes falepkét, mondván ez nem az igazi. Már már úgy nézett ki, hogy lepke nélkül távozunk, de az utolsó pillanatban mégis csak megtaláltuk az igazit. Nap közben kétszer is elkapott egy-egy zivatar, de szerencsére egyszer sem áztunk el. Az ebédemet igazán idilli környezetben, a tó partján álló hatalmas fa árnyékában költöttem el. Elég későn indultunk haza, már ami a szokásainkat illeti. Fél hétre értünk haza, így félő volt, hogy az esti alvással lesznek nehézségek, mivel az autóban végig aludtam. Persze én rendes kiscsaj vagyok, így annak rendje módja szerint aludtam reggelig, mint a tej

 

06.26.

Az éjjel látogatóm volt. Nem kell roszra gondolni, csak a fogtündér jött el hozzám, és megajándékozott két alsó fogacskával. Most már egyértelműen kinnt vannak, úgyhogy rettegjen mindenki, mert tudok harapni.Már napok óta vártuk, hogy előbukkanjanak, de úgy látszik, most jött el az ideje.Este meg is tréfáltam Anyut, aki az esti fürdetésnél buccolósat játszott velem és amikor kellően közel volt, megharaptam az orra hegyét. Mindez persze csak játék de azért meglepődött, mint ahogy én is, amikor a nap folyamán ráharaptam a saját ujjamra. Eddig valahogy más érzés volt. Szerintem nemsokára a fölső két fogam is előbújik, már rendesen feszíti az ínyemet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.