Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. AUGUSZTUS

08.03

Nyaralni indultunk a Tisza Tó-hoz. Mivel ez az első nyaralásom, már nagyon vártam. Kalandvágyból az utazást vonattal oldottuk meg, a cuccainkat pedig Jocóék hozták le. A vonat fél tízkor indult a Keleti pályaudvarról, ahol hatalmas volt a tömeg. Biztos ami biztos, Anyu első osztályra váltott jegyet, amit nem is bántunk meg. Kényelmes tiszta és nagyon halk vonattal száguldottunk egészen Füzesabonyig, ahonnan már egy szerényebb vonattal kellet tovább mennünk. Sajna nem ment minden simán, mivel egy másik vonat lerobbant a pályán és a mi mozdonyunkat küldték el, hogy vontassa be. Így aztán több mint egy órát álltunk a füzesabonyi állomáson, ami nem csak azért volt kellemetlen, mert nagyon meleg volt, hanem mert közeledett az ebéd ideje. Az állomáson nem volt még csak egy büfé sem, ahol megmelegíthettük volna az ebédemet. Kb fél egyre értünk Poroszlóra, ahol nagyobb szerencsénk volt. Az állomáson dolgozó néni nagyon kedves volt, megengedte, hogy Anyu az irodájában lévő mikróban megmelegítse az ebédet. Miután jól belaktam,, gyalog indultunk a kempingbe. Ez egy laza négy kilométeres sétát jelentett. A falun átsétálva lejutottunk a partra, ahol a töltésen haladtunk tovább, mely egyben a tó körüli kerékpár út is. A kempingbe érve Apuék elintézték a formaságokat, majd elfoglaltuk szállásunkat egy kétszobás faházban. Kicsit játszottam még a fűben, majd eljött az uzsonna ideje. Háromnegyed öt felé megjött Kriszti és Jocó, majd miután kipakoltunk és Ők is beköltöztek, elindultunk vacsorázni. a Kormorán éttermet szemeltük ki, ahol anyuék már voltak tavaly. Én nem emlékszem rá, mert akkor még Anyu pocijában voltam. Este a saját kádamban fürödtem, mivel azt is elvittük, majd a vacsi után irány az ágy. Anyu kicsit aggódott, mivel elöször aludtam idegen helyen de én ügyes kis csaj voltam és minden úgy ment mint a karikacsapás

 

08.04

Reggel megérkezett Döme is. A gyors kipakolás után elindultunk Tiszafüredre, ahol a tervek szerint az Ártéri vizisétányon fogunk sétálni. Mivel a sétány egy szigeten van, kishajóval kellet átkelni a Tiszán. Biztos ami biztos, kaptam egy rikító narancssárga mentőmellényt és abban pompáztam a csónakban. A szigetre érve elköszöntünk a révésztől és megkezdtük sétánkat. Csakhamar egy kilátóhoz értünk, ahova még én is felmentem, pontosabban Anyu felvitt. Innen jó messzire el lehetett látni. az ösvénynek mely a kikötő után nem sokkal elágazik, ez volt a rövidebbik szára. Visszamentünk hát az elágazáshoz és elindultunk a másik irányba. Egész jól lehetett tolni a babakocsit és ahidakon való átkelés sem okozott gondot. Idővel esedékessé vált egy peluscsere is, majd folytattuk utunkat. Az út vége felé találtunk néhány csónakot, amibe be is pattantunk és a vizen mentünk tovább. A babakocsit velem együtt beállítottuk a csónakba, így remekül kiláttam minden irányba. Ahol kikötöttünk volt egy halászkunyhó, meg egy csomó halászfelszerelés. Mivel eljött az ebéd ideje, Apu birtokba vette a kunyhót és megmelegítette az ebédemet. Nincs az az étterem, ahol ilyen idilli körülménsek közt lehet enni. Az ebéd és a pihenő után ismét csónakba száltunk és vissza vittük azokat eredeti helyükre, hogy mások is tudják használni. A kikötő felé vezető utat visszafelé hamarabb letudtuk, mivel apuék nem fotóztak annyit, mint idefele. A Tiszán való átkelés után kerestünk egy éttermet, mert Apuék is megéheztek. A választás a Hableány vendéglőre esett. Kaja után bementünk Tiszafüred belvárosába, mivel Jocó tud itt néhány geoládát, amit meg szeretett volna találni. Mivel ma még nem aludta, Anyuval az autóban maradtunk pihenni. A láda vadászat odáig fajult, hogy Apuék a város másik végén kötöttek ki. Telefonáltak, hogy menjünk értük, mivel ha megvárjuk, hogy gyalog jöjjenek vissza, akkor nagyon késő érnénk haza. Kicsit bonyolult volt a dolog, mert többen voltunk, mint ahányan beférünk az autóba, de azért sikerült megoldani a dolgot. Este volt még egy kis időm játszani a kempingben, amíg Apu elkészítette a vacsorámat és a fürdő vizemet. A szertartás befejeztével irány az ágy és aludtam reggelig mint a bunda

 

08.05.

A mai célpon Hortobágy, ahol már tavaly is voltam, igaz akkor még Anyu pocijában. Készült is akkor egy fotó és Anyuék eldöntötték, hogy idén is készítenek egyet ugyanott, ezuttal azonban Én is rajta leszek, teljes testi valómban. Meglátogattuk a madárkórházat is, ahol nagyon sok beteg madárnak segítenek meggyógyulni. Mivel eljött az ebéd ideje, keresnünk kellett egy helyet, ahol megmelegíthetjük a kajcsimat. Egy hot dog árus személyében meg is találtuk a megfelelő embert, aki megengedte, hogy használjuk a mikróját. Ebéd után szerettük volna megnézni a szomszédos állatkertet is, de fogytán volt az időnk. A kisvasút, amivel a hortobágyi halastavakhoz mentünk, délután kettőkor indult. remek volt a kis tavak között vonatozni. a végállomáson volt nem egész egy óránk, hogy körülnézzünk. Itt is volt egy kilátó, amit természetesen nem hagyhattunk ki. Visszafelé a vonaton úgy eleludtam, hogy csak na. anyu ölében ültem, amikor elnyomott a buzgóság. Lehet, hogy a monoton zakatolás volt az oka, mindenesetre jót szunyókáltam

 

08.06

Béreltünk egy kirándulóhajót, és elindultunk felfedezni a Kis Tiszát és a környék madárvilágát. Aránylag későn indultunk így a délelőtti alvást a hajóban ejtettem meg. Anyu megágyazott nekem és én békésen szunyókáltam, míg kis hajónk halkan siklott a vizen.Szerettünk volna fürdeni is, de sehol sem találtunk erre alkalmas helyet. A nagy Tiszára nem tudtunk kimenni, mert zárva volt az összes gát, egy áradás miatt. Visszafordultunk hát és élveztük a táj szépségét. Ahogy egy kikötésre alkalmas helyet találtunk, megálltunk és én megkaptam az ebédemet. Visszaérve a kikötőbe, összeszedtük a cuccainkat és átmentünk a szomszédos szabadstrandra. Számomra most jött csak az igazi kaland. Apu felfújta az úszógumimat és én életemben elöször pancsoltam természetes vízben. A víz nem volt ugyan meleg, de ez engem legkevésbé sem zavart. Apuék felváltva fotóztak és videóztak, hogy a nagy esemény minden pillanata rögzítésre kerüljön. A pancsi után Anyuék az Öreg Pákász étteremben vacsiztak, majd visszatértünk a kempingbe.

 

08.07

sajna ez a nyaralás utolsó napja, így komolyabb programot nem terveztünk. Mivel nagyon meleg volt, adta magát a szabadstrand megközelítése és még egy pancsolás a tóban. A víz nem lett ugyan melegebb, de én akkor is pancsiztam. A strand után szerettünk volna megebédelni a Poroszló szomszédságában található Fűzfa pihenőparkban. Amilyen jól néz ki kívülről az objektum, olyan borzalmas a kiszolgálás.. Én aludtam egy órát a kocsiban, de ezalatt nem sok minden történt. Anyuéknak két óra alatt sikerült enniük egy levest és a második fogásról még szó sem volt. anyuék kérték hát a számlát, amit addig ettek kifizették, és gyorsan átmentünk a már jól bevált Kormorán étterembe. Itt remek kiszolgálás mellett, ali egy óra alatt túl voltunk mindenen. Eljött hát a nyaralás vége. Elbúcsúztunk Dömééktől, bepréseltük magunkat Joci kocsijába és elindultunk haza. Én persze szinte végig aludtam. A mamáék már nagyon vártak és azonnal le is telepedtem náluk, míg Anyuék kipakoltak.

 

08.08

Hajnali fél kettőkor, Anyu arra ébredt, hogy az ágy végét kapargatom. Gondolt a lábamnál fogva lejjebb húz egy kicsit, de ekkor valami olyasmi történt, amire senki sem számított. Semmi köze sem volt az áthelyezéshez, de akkorát hánytam, mint senki. Csak úgy bugyogott belőlem a vacsora. Anyu nagyon megrémült és azonnal riasztotta Aput, aki olyan mélyen aludt, hogy már már kiabálni kellett, hogy felébredjen. Gyors ágynemű húzás és ruhacsere után azt hittük alhatunk tovább. Sajna nem így történt, jött a következő adag. Újjabb ágynemű- és ruhacsere után gyors válságmenedzselés, aminek az lett az eredménye, hogy Apu felhívta az ügyeletet. Sokkal okosabbak nem lettünk, mert az ügyeletes néni szerint felesleges bemennünk, hisz ott sem tudnak mást mondani, mint hogy igyak sok folyadékot. Ezen információk birtokában ismét nyugovóra tértünk, de a nyugalom nem tartott sokáig. Reggelig összesen hatszor hánytam. Anyu nagyon aggódott, de nem tudott itthon maradni, mert a kolléganője szabin volt. Reggelre kialudtam a betegséget és már sokkal jobban voltam.

 

08.10

Becsapott a mennykő. Már apu és anyu is beteg. Sikerült lepasszolnom a bacit, amitől mindketten kidőltek. Apunak annyi ereje sem maradt, hogy felemeljen, így át vitt a mamáékhoz, amíg ő otthon gyógyulgatott. Anyu sem volt jobb színben

 

08.11.

Ha már odaát voltam a szomszédban, gondoltam egy merészet, és ott leadtam egy keveset a baciból. Ez annyira jól sikerült, hogy a Papáék is ágynak estek. Ha baci lepasszolásról van szó, akkor nem ismerek tréfát. Sikerült a környezetemben mindenkit megfertőzni. Szerencsére, gyors lefolyású a dolog, mindenki csak egy napig van oda.

 

08.12

Nagyot léptem előre, már ami a közlekedésemet illeti. MEGTANULTAM MÁSZNI !! Az egész pár óra leforgása alatt történt. Négykézláb voltam, amikor egy óvatlan pillanatban nem csak a kezeimmel haladtam előre, hanem a lábaimmal is. Ezen annyire meglepődtem, hogy azonnal hasra vágtam magam. Gyorsan végiggondoltam a dolgot és arra a megállapításra jutottam, hogy így sokkal gyorsabban tudok haladni, mint hason csúszva. Nosza hát, újra neki veselkedtem a dolognak. Addig addig próbálgattam a dolgot, míg délutánra már körbe tudtam járni a nappalit. Mostantól mindenkinek résen kell lennie, mert sosem lehet tudni, hogy hova kavarok el pár másodperc alatt.

 

08.14.

A mai babauszin hulla álmos voltamk, mert irtó korán keltem. Majdnem elaludtam anyu vállán, pedig imádom a vizet és a pancsolást  Csilla néni már "nagynak" minősített, így annyit merülök, ahányat anyu jónak lát.. Nem csak hogy többet, de hosszabban is.

 

08.19.

Felmentünk a Budai Várba, a mesterségek ünnepére. A terv szerint addig megyünk autóval, ameddig csak tudunk. Alig pár utcára az alagúttól sikerült is parkolóhelyet találnunk. Innen gyalog mentünk tovább egészen a Sikló alsó állomásáig. Itt aztán hatalmas meglepetésben volt részünk. A jegyek megvétele után egy kedves néni egy másik ajtóhoz irányított minket, Ahol a lépcsőket  és a tömeget is kikerülve kényelmesen szálhattunk fel a járműre. Babakocsival ez nagy könnyebbség volt. Mire felértünk a várba, a kedves néni leadta drótot fenti munkatársának, aki előre nyitotta nekünk az összes ajtót, persze megint csak a tömeg kikerülésével. Belevetettük hát magunkat a vásári forgatagba, ami annyira jól sikerült, hogy mejdnem elfelejtettem uzsonnázni. Engem is lekötött a sok látnivaló, így nem is jeleztem hogy éhes lennék. Fél öt felé járhatott, amikor meguzsonnáztam. Nemsokára befutottak Döméék is és együtt nézelődtünk tovább. Nem  meradhatott el a vásárfia sem, Anyu kapott egy kosarat és pedig egy zümmögő sáskát. Nagyon vicces hangja van, ha fúj a szél.Már hét óra is elmúlt, mire leértünk várból és még odébb volt az autó. Elbúcsúztunk barátainktól és roham léptekben megindultunk hazafelé.Legalább egy órával késöbb fürödtem a szokásosnál, de ez nem jelentett problémát. Még csak nyűgös sem voltam


08.20.

Anyuék megfogadták, hogy ma nem megyünk be a városba a nagy tömeg miatt, valahogy aztán mégis csak ez lett a vége.A rakparton nyitották meg a Magyar Ízek utcáját, ami nap közben akartunk megnézni és a tervek szerint el is hagyjuk a területet még az esti tüzijátékra idevonuló tömeg megérkezése előtt. Azt hiszem jobban jártunk volna, ha itthon maradunk és csak pancsolunk a medencében. Az egész nem volt egy nagy durranás, már délelőtt is tömeg volt, árnyék nuku, az árak pedig természetesen az egekben. Apu ivott egy fröccsöt, Anyu pedig egy limonádét, aztán levonultunk a területről. Irány hát haza. Amint hazaértünk  Apu feltöltötte a medencét , én meg pancsoltam egy jót.


08.24.

Elkészült a hintám, amit Apuék építettek. Mire Anyu hazaért, már a helyén volt az építmény, már csak megfelelő csavar és kampó kell, amire a hintát akasztjuk. Apu rögtön el kezdte tervezgetni a mellé építendő kis tornyot, ahonnan majd egy csúzdán lehet lejutni az egy szinttel lejjebb lévő homokozóig. Egész szép kis játszótér kezd kialakulni a kertben.

 

08.27.

Ma birtokba vehettem az új hintámat. Eddig is nagyon szerettem hintázni, de most már elmondhatom, hogy van sajátom. Szép rózsaszín-pink, amolyan csajos. Remekül el voltam benne, amíg Anyuék a locsolással voltak elfoglalva. Még duda is van rajta, hogy mindenki tudja, közelítek.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.