Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. SZEPTEMBER

2010.09.30

SZIASZTOK !

A nevem Dobos Bori Petra.. 2010. Szeptember 8-án a kora esti órákban láttam meg a napvilágot. Pontosan 18.03.-kor. Születésemkor a súlyom 3700 gramm, hosszam pedig 57 cm. volt.  Mivel Anyukám pocakjában a menetiránynak háttal feküdtem, a doktorbácsi császármetszéssel segített a világra. Apukám egy ablakon keresztül figyelte az eseményeket, és a kiemelés után két perccel már az ő karjaiban pihentem ki a nagy utazás fáradalmait.

 

09.13.

Ma először ültem autóban. Anyukámék hazavittek a kórházból, ahol már a saját ágyamban alhattam. Szó se róla, jobb mint a kórházban, bár az igazat megvallva ott is kivételezett helyzetben voltam. Anyukám összes munkatársa velem foglalkozott De ahogy a mondás tartja, mindenhol jó, de legjobb otthon.

 

09.18.

Ma ismét utaztam egy kicsit. Átmentünk Piliscsabára a Nagynénimhez, ahol találkoztam a Dédivel is. Ő már 93 éves, én meg még csak tíz napos vagyok. Mégsem várhattam el tőle, hogy Ő jöjjön el hozzám. Az utazás nem volt zökkenő mentes, mivel nem sokkal indulás előtt reggeliztem, amiből aztán előírásszerűen vissza is küldtem a külvilágra egy keveset. A Dédi teljesen el volt ájulva tőlem, ami nem is csoda. Délután jól felöltöztem, kényelmesen elhelyezkedtem a járgányomban és a teraszon belekóstoltam a piliscsabai levegőbe. Isteni volt a friss levegőn aludni.

 

09.20.

Kora este közel egy órát töltöttem a teraszon, a járgányomban. Fogalmam sincs mi zaklathatott fel ennyire, de nem sokat aludtam, inkább csak nyöszörögtem, és gyakoroltam az e betű kiejtését. Szerintem már egész jól megy. Amíg anyáék elmentek fürdeni, én visszavonultam az ágyikómba, de ott meg nagyon egyedűl éreztem magam, aminek igyekeztem hangot adni. És bejött. Én is mehettem fürdeni, és a mai volt az első amit még élveztem is.  Fürdés után vacsi, aztán irány az ágy.

 

09.25.

Sajnos a bizonytalan idő miatt, elmaradt a piliscsabai főzőverseny. pedig hogy beleéltem magam. Szerencsére apuék nem dőltek be az időjósoknak, úgyhogy összejött a csapat a nagynéniéknél és főztünk magunknak. Harcsapaprikás volt, túróscsuszával. Amíg a felnőttek a bogrács körül szorgoskodtak, addig én Veroccsal, aki már három hónapos, egész nap a kertben pihengettünk. Igazán jó volt a friss levegőn szunyókálni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.