Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. NOVEMBER

2010.11.30

11.01.

Mivel a november fantasztikus őszi idővel köszöntött be, nem is lehetett kérdéses, hogy kirándulni fogunk. Szerencsére nem kell messze mennünk ahhoz, hogy csodás túraútvonalakat találjunk. Ma is az Oszoly egyik újjonan kijelölt tanösvényét jártuk be. A napos időnek köszönhetően megnéztük felülről Csobánkát és környékét, valamint fantasztikus őstölgyeket fényképeztünk az Oszoly-réten.

 

11.03.

Ma látogatóim voltak. Eljött hozzám a pótnagyim és a fiatalabbik nagynénim a barátjával. Eddig egyszer voltak nálam, a kórházban, de sajnos azóta nem tudtak jönni, mert felváltva voltak betegek. Hoztak nekem egy csomó szép ruhát, és a nagynénim még meg is etetett. Teljesen el voltak tőlem ájulva.

 

11.06.

Mivel igyekszünk kihasználni, ha jó idő van , így ma is kirándultunk egy nagyot. Villámgyors reggeli, és már indultunk is. autónkat az Oszoly parkolójában hagyva, szinte sík úton indultunk el a Csúcs-hegy alatt. Mivel mindenfelé hegyek vesznek körül, nem sokáig élveszhettük a sík út előnyeit. Csakhamar egy meredek ún. löszmélyúton kaptattunk felfelé, egészen a Mackó-barlang bejáratáig. innen egy hullámvasút szerűen kanyargó úton egészen a kevély-nyeregig mentünk, ahol rengeteg túrista ill.tájfutó volt. Rövid pihenő után a kevélyek túloldalán ereszkedtünk lefelé, egészen az Egri vár másolatáig (itt forgatták az Egri Csillagok című filmet). Mivel eljött az evés ideje, letelepedtünk a fűben, anyu az ölébe vett és megetetett. Ez volt az első, hogy a természet lágy ölén fogyasztottam el az elemózsiámat. Csuda romantikus volt. Innen szinte végig sík úton haladtunk, egészen az autóig. A délutánt pihenéssel töltöttem, elvégre 8,5 km-t gyalogoltunk.

 

11.07.

Nem is lehetett kérdéses, hogy ha napsütés, akkor irány a természet. Ismét csak a pilisszentkereszti szurdokban hagytuk az autót, de most - mivel sikerült jó időben indulni otthonról - maradt időnk a szurdok bejárására is. A szurdok felső végétől jelzetlen utakon haladtunk, egészen a Hosszú-hegyre vezető, zöld jelzésű turistaútig. Megérte ide felkapaszkodni, mert a gerincen haladó ösvényről csodás kilátás nyílt a hegy alatt meghúzódó Pilisszántóra. A hegyről leereszkedve, pár kilóméter séta után értünk a csobánkai Szent-kúthoz. Itt ismét a friss levegőn ebédeltem meg, majd mivel sikerült is rottyantanom egy említésre méltót, eröltetett menetben haladtunk hazáig (jóval hidegebb volt mint tegnap, így anya nem akart levetkőztetni, hogy tisztába tegyen). A jó szervezésnek köszönhetően a ház kulcsa a parkolóban lévő autóban, míg a másik autó kulcsa a bezárt házban volt. Szerencsére jóban vagyunk a szomszédokkal, így Laci bácsi átvitte anyát szentkeresztre Az autóért és persze a kulcsokért. Anya nagyon sietett, mert tudta, hogy a "rotyiból" csak egy fürdetéssel lehet kirobbantani. Az estét kettesben töltöttük apával, mert anya koncertre ment a barátnőivel.

 

11.08.

Subidubidúú. Ma vagyok két hónapos. Hogy szalad az idő. Ezen alkalomból kaptam anyukáméktól egy járókát és egy játszószőnyeget. Van egy tükör a sarkában amiben megcsodálhatom magam , meg egy csomó csüngő játék a fejem felett és egy tappancs a másik sarokban, amit ha megrugok, akkor zenél, szóval nagyon jópofa.

 

11.09

Mára kaptam beutalót a Budai Gyermekkórházba, csípőszűrésre. Apu szabit vett ki, hogy el tudjon jönni velünk. Épp időben értünk a kórházba, de amikor beléptünk egy picit elbizonytalanodtunk. Rengetegen voltak. Szerencsénkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy csak ketten várunk csípőszűrésre, a többiek más okból vannak itt. Pár perc múlva már szólítottak is mind a kettőnket. mivel a másik kislányt hamarabb sikerült levetkőztetni, Őt vizsgálták meg először. Hát, mit mondjak, rendesen megdolgozták a kiscsajt aki a vizsgálatról el is mondta a véleményét. Szegényke rettenetesen sírt. Apu meg is jegyezte, hogy ha lehet akkor visszajönnénk egy másik időpontban.  Persze csak viccnek szánta. Ki tudja miért, de velem sokkal finomabban bánt a doktornéni. A furi lábtartásomra (befelé tartom a bal lábfejem) azt mondta, hogy csak csomagolási hiba, mivel lótuszülésben voltam anyu pocijában. Megfelelő tornával szépen ki fog egyenesedni. Egy picit én is sírtam, de tényleg csak egy keveset. Hazafelé kaptam egy szuper sapit, amiért ilyen ügyes voltam. Sajna jövő héten megint el kell  jöjjünk, mert akkor lesznek az ultrahang vizsgálatok.

 

11.13.

Mivel az időjósok szuper kiránduló időt jósoltak, nem maradhatott el a szokásos hétvégi kirándulás, csakúgy mint az immár hagyományosak mondható reggeli utáni tarkóigrottyantásésfürdés sem. A ceremónia után legurultunk autóval a Csikóvári turistaházhoz, ahonnan a Janda kulcsosház felé vettük az irányt. Itt egy rövid teányi pihenő után meg sem álltunk a Lajos - forrásig. A mező egyik pihenőjénél lepakolva csodálatos napsütésben fogyasztottam el az ebédemet. Anyuék ettek egy kis csokit, majd elindultunk a Holdvilág - árok felé. Ezúttal nem a völgyben, hanem a vele párhuzamosan, a hegy oldalában kanyargó ösvényen jutottunk vissza az autónkhoz, Hazaérve szunyókáltam még egy kicsit a teraszon, majd ismét a kajcsi következett. Hihetetlen, hogy milyen sokat kell egyek egy nap. Remélem holnap is szép idő lesz és megint megyünk kirándulni. Igazán jó dolog a friss levegőn a kendőben ringatózni.

 

11.14.

Na, ennyit az időjósokról. Azt ígrték, hogy ma, még a tegnapinál is szebb idő lesz, aminek mi be is döltünk. Autóval felmentünk Dobogókőre, hogy ott egy körtúrát tegyünk. Először csak lefelé ereszkedtünk a hegyről, miközben Anyu egyfolytában azon morfondírozott, hogy ennek még biztosan meg lesz a böjtje. Valahogy vissza kell jutni az autóhoz, amihez ugyanennyit kell majd menni felfelé is. Elhaladtunk a Kamilla - forrás, majd a Zsivány - sziklák mellett és ismét a hegy tetején voltunk. Dobogókő alatt nemsokkal eljött az evés ideje. Ezúttal Apu etetett meg. Na nem kell rosszra gondolni, a kirándulásokra mindíg cumisüvegben visszük a hamit. Szóval, miközben kajcsiztam, azon gondolkodtunk, hogy vajon fog-e esni az eső. Elég redesen beborult az ég és a szél is elég élénken fújt. Hami után elmentünk a kilátóhoz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a Dunakanyarra. Apu csinált pár képet, aztán visszasétáltunk az autóhoz. Miután hazaérkeztünk, hintáztam egy kicsit, amíg anyuék megebédeltek, aztán én is hamiztam egy jót. Kicsit tartok a holnapi naptól, mert megyünk a doktorbácsihoz és két oltást is kapok.

 

11.15.

Megkaptam a tegnap említett két oltást. Az egyik, a kötelező DiPerTe oltás a másik pedig a választható, ami agyhártyagyulladás ellen van. Mivel sokat járunk az erdőbe, de még kullancsoltást nem kaphatok, mert kicsi vagyok hozzá, ezért apuék úgy döntöttek, hogy ezt is beadatják nekem. Ha már ott voltunk a dokibácsinál, meg is vizsgált és elküldött minket vérvételre, mert szerinte sápadt a bőröm. Még azt is megkérdezte anyutól, hogy eleget vagyok e levegőn. Hát, szerintem nem sokan vannak nálam többet a szabadban. Na, mindegy ha ő azt mondja, hogy menjünk, akkor megyünk.

 

11.17.

Bementem anyuval a munkahelyére, ahol levettek tőlem egy kis vért, hogy kiderítsék, minden rendben van e. Sajnos elsőre nem sikerült, mert a könyékhajlatomban nem találták a vénámat. Ezt biztos Anyutól örököltem. Maradt tehát a kézfejem. Anyut megkérték a kollégái, hogy menjen ki amíg megszúrnak. anyunak az lett volna rossz, hogy nekem fáj, a Dokinéninek, meg az , hogy anyunak rossz. Szóval Anyu kiment, de még a folyosón is hallotta, hogy mekkorát kiabáltam, amikor belém szúrták a tűt. Sírtam is utána, de anyu megvígasztalt. Kicsit még körbeadogattak a "barátnői", és még vizet is adtak nekem, mert úgy döntöttek, hogy szomjas vagyok. Úgy döntöttünk, hogy nem ülünk itt egész délután, az eredményre várva, hanem hazamegyünk és Anyu kolléganője majd telefonál, ha megvannak a leletek. Már délután meg kellett legyen az eredmény, de a várt telefon estig nem jött.

 

11.18.

Egész délelőtt a telefont vártuk, de semmi. Anyu 11 óra felé feladta a várakozást, és betelefonált a kórházba. Igazából senki nem mondott semmit, mindenki csak össze-vissza hadovált. Na ettől Anyu sík ideg lett, sírva fakadt és egyből valami rosszra gondolt. Egyből hívta a doktorbácsimat, de nem sikerült elérnie. A legrosszabb az volt, hogy még anyu sem látta a leleteket, csak a hablatyolásra tudott hagyatkozni. Ideje volt, hogy a tettek mezejére lépjen. Lepasszolt a szomszédba, autóba vágta magát és beszaladt csillaghegyre, ahova időközben átfaxolták a papírokat. Na ezekkel a papírokal meg sem állt a dokibácsiig, aki megnyugtatta Anyut, hogy az apró eltérések a normális értéktől abból adódnak, hogy amit magzatként az Ő szervezetéből elraktároztam, az fogytán van, a saját készleteimet pedig még nem sikerült teljesen feltölteni. Állítólag szinte minden babának ilyenek a leletei, úgyhogy megnyugodhatunk.

 

11.19

A változatosság kedvéért ma is dokihoz mentünk. A kötelező koponya- ill. hasiultrahang volt soron. Előtte azonban beugrottunk Apu ismerőseihez a HM Térképboltba. Rég nem találkozott velük, de sajna a négy ismerősből kettő nem volt bent. Kb fél órát töltöttünk a boltban, aztán szedelőcködni kellett, mert időre mentünk a vizsgálatokra. Szerencsére most volt parkolóhely a kórház területén, így nem kellett sokat gyalogolni a szemerkélő esőben. Ha a fűtésről van szó, akor itt aztán nem viccelnek. Ha nem volt harminc fok, akkor egy sem. Gyorsan le is vettük a vastag ruhát, Anyu pedig jelezte, hogy megjöttünk. Pár perc után már szólítottak is. Egy idősebb doktorbácsi vizsgált meg. Először a buksimra kent valami zselét és úgy tologatta rajta az ultrahang fejet. Ezután szép sorban a pocim, a medencém, majd a hátam következett. Szerencsére mindent rendben talált, csak a vesémre mondta, hogy jobban kirajzolódik a kelleténél, úgyhogy fél év múlva jöjjünk vissza kontrolra. A vizsgálatokat egész jól viseltem, bár a hason fekvés nem a kedvencem. Mivel nagyon ügyes voltam, elmentünk shoppingolni, és kaptam két rugit. Hazafelé letudtuk a nagybevásárlást is, úgyhogy szépen elment a nap. Épphogy hazaértünk a kajcsira. Este felé nagyon nyűgös voltam, valahogy sehogy sem volt jó. Az esti pancsolás aztán helyre rakta a lelki világomat és a vacsora után édesen aludtam reggelig.

 

11.25.

Anyuval elmentünk sétálni a környező utcákba és még indulás előtt felhívtuk Ábeléket, aki az állatorvosunk tizenöt hónapos fia, hogy jöjjenek ők is. Mivel szépen sütött a nap, kaptak az alkalmon és csatlakoztak hozzánk. Természetesen Sid sem álhatta meg, hogy a kerítésen átmászva utánunk ne szaladjon. Szóval így sétáltunk öten ebben a szuper időben. Útközben találkoztunk egy nagy testű kutyával is és anyu már azt mérlegelte, hogy még szerencse, hogy be vagyok kötve, mert ha baj van akkor simán át tud dobni a kerítésen, Szerencsére erre nem került sor, mert mint később kiderült a kutyus pár házzal lejjebről származik és a Siddel ismerik is egymást. Összeszagoltak, aztán mindenki ment a maga dolgára. Sajna az időjósok elég ramaty időt jósolnak a következő napokra, úgyhogy nem tudom mikor fogunk tudni megint sétálni. Még hóesést is ígértek, amit már nagyon várok, mert sokkal szebb és jobb mint az eső. És akkor még kirándulni is lehet.

 

11.27.

Ma hajnalra leesett az első hó. Csodaszép fehér lett az egész kert. Apa kinézett nekem egy szánkót, amit tolni is lehet és gyapjú zsák van hozzá, amiben nem fáznék. Sajnos mint minden szánkó ez is úlős, csakhogy én még nem tudok ülni. Sebaj, apa azt mondta, hogy rávarázsolja a hordozómat és irány a havas táj. A cicáink is most látnak illetve éreznek havat először a talpuk alatt.

 

11.28.

Átmentünk Piliscsabára meglátogatni a Dédit. Mivel nem szóltunk előre, hogy megyünk, sikerült nagy meglepetést okoznunk neki. Nagyon örült nekem illetve nekünk. Sokat tartott a kezében, már amennyire tőle tellett. Mint már említettem, Ő 93 éves én meg már több mint öt kiló vagyok, így nem volt könnyű dolga.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.