Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. DECEMBER

2010.12.31

12.04.

Ma van a névnapom, úgyhogy összejött a család, hogy felköszöntsenek. A buli a Nagynéniméknél volt, mert nálunk nem fértünk volna el. Ott volt a Dédi is, meg a Nagyi is, meg mindenki. Mivel én voltam az ünnepelt, Anya csinálta az ebédet. A névnapomra kaptam egy szupi vastag takarót, amihez volt egy hozzá passzoló cipőcske meg egy sildes sapka is. Kaptam még egy csörgőt is, meg egy hatalmas mikulásos zoknit.  Egész nap kézről kézre adogattak, alig tudtak betelni velem. azt mondták, hogy egyre jobban hasonlítok Anyára. Amikor haza értünk, átmentünk a szomszédba Laci bácsiékhoz, mert ők is fel akartak köszönteni. Legnagyobb meglepetésemre, kaptam tőlük egy karláncot és még egy 22 (huszonkét) éves bort is kinyitottak a tiszteletemre.  Igazán klassz volt az első névnapom, remélem lesz még egy csomó.

 

12.07.

Anyunak ma át kellett mennie Pilisvörösvárra, úgyhogy átvitt a szomszédba Éva nénihez. Apu még reggel elment dolgozni Laci bácsival, úgyhogy ő nem tudott vigyázni rám. Szóval a szomszédban voltam, ahol a pihenő székemet beraktuk a hintaszékbe, ahol nagyon jól elvoltam. Nem sokkal később hazajöttek apuék, így már hárman vigyáztak rám. Amikor Anya hazajött, Laci bácsiék számunkra meglepő felajánlással rukkoltak elő. Már napokkal ezelőtt kiderült, hogy Szenteste nem megyünk sehova és most felajánlották, hogy karácsonyozzunk együtt. Apuék szívesen igent mondtak, hisz nagyon jóban vagyunk velük. Hatalmas szerencsénk van, hogy ilyen szomszédaink vannak. Egyébként is mindenben segítünk, jobban mondva Apuék segítenek egymásnak. Apuék locsolják a kertjüket, amikor lemennek a horgásztanyára, a mi kutyáink meg állandóan náluk lebzselnek. Azt hiszem, ez már több mint jó szomszédi viszony. Ez már inkább barátságnak mondható.

 

12.08.

 

Anyuval bementünk a munkahelyére, meglátogatni a kollégáit. Anya kicsit szomorú, hogy azok akik a barátnőinek mondják magukat, a megszületésem óta rá sem nyitják az ajtót. Csak akkor látnak minket, ha anyuval bemegyünk. A napokban felmerült, hogy Apu külföldön fog dolgozni, és csak két hetente tud hazajönni. Persze a lányok egyből mondták, hogy "hát jövünk mi segíteni". Na persze !! Ha eddig nem jöttek, ezután sem fognak. Ha Apu kimegy, akkor az első hónap nagyon nehéz lesz, mert kettesben maradunk Anyával. Utána már jobb lesz a helyzet, mert azon a hétvégén amikor Apu nem tud hazajönni, akkor mi megyünk ki hozzá. Szóval, ha minden összejön, akkor már egész fiatalon világot látott csajszi leszek. Még semmi sem biztos, majd meglátjuk

 

12.09

Igencsak betyáros időjárás volt ma. Egész nap viharos erejű szél volt és időnként még a hó is esett mellé. Megdőlt a szélrekord is, már ami a magyarországit illeti. Az eddigi 165 helyett, 172 km/h az új rekord. Szerencsére ebből nem éreztem semmit, mert egész nap a jó meleg házban voltam. Most először még a játszó szőnyegemen is el voltam egy fél órácskát, minden nemű nyöszörgés nélkül. Egyre jobban érdekelnek a szőnyeg felett csüngő figurák.

 

12.12

 

Úgy terveztük, hogy sétálunk egy kicsit, persze csak ha az időjárás megengedi. Természetesen nem engedte meg. Egész nap esett. Eső, havas eső, hó felváltva. Apa jól befűtött a kályhába, aztán az ölébe vett, amíg Anya megfőzte az ebédet. Na utána jött a feketeleves. Apu átment a szomszédba, pontosabban csak ment volna, ha útközben nem dob egy rettenetes hátast. Ez olyan jól sikerült, hogy lett a fenekén egy hatalmas vérömleny. Én mentem a szomszédba, Apuék meg az orvoshoz. Szerencsére hamar megjárták és az egészet letudták egy röntgennel. Azt mondta a doki, hogy borogassa meg kenegesse egy pár hétig. Amíg apuék a dokinál voltak, Én, tőlem szokatlan módon aludtam úgy KÉT órát. Haza szaladtunk enni, majd visszamentünk Laci bácsiékhoz, mert meghívtak lepcsánkára meg teára. Hamar eljött az esti szertartás ideje,úgymint fürdés és vacsi. Kicsit izgulok a holnapi nap miatt, mert megint oltást kapok. Majd megírom, hogy milyen volt.

 

12.13.

Reggeli után autóba vágtuk magunkat, és elmentünk megnézni egy bölcsit, ami közel van Anyu munkahelyéhez. Ez annyiból jobb mint egy Csobánkához közeli, mert ha bármi gigszer van, Anyu hamar értem tud jönni. Sajnos hamar elmúlt a jókedvünk, mert az eddigi gyakorlattal ellentétben csak a kerületben lakó kisbabákat veszik fel, a többiek a sor végére kerülnek. Mivel még a kerületiek tekintetében is túljelentkezés van, így számunkra a bejutás esélye gyakorlatilag nulla. Egy megoldás még van, ha anyuval bejelentkezünk valakihez, aki a kerületben lakik. A szűk keresztmetszet a dologban, hogy nincs a kerületben ismerősünk. Kicsit szomorúan ültünk autóba és indultunk haza, mivel fél egyre a doktorbácsinál lellett lennúnk oltás ügyben. Gyors vetkőzés után először a mérlegre feküdtem, ami 5800 grammot mutatott, majd előkerült a centi, mely szerint 64 cm vagyok. A védőnéni nagyon megdícsért a súly gyarapodásom és a növésem miatt. A nagy örömködés után jött a dolog rosszabbik része, az oltás. fertőtlenítés, majd indult a tű és meg sem állt a combomig. Ezen annyira meglepődtem, hogy még sírni is elfelejtettem. Pár másodpecr után leesett a tantusz, úgyhogy egy rövid sírással adtam a világ tudtára, hogy ez FÁÁJ !!  A ramaty idő miatt sajnos az egész délutánt otthon töltöttük a jó meleg házban. Este felé kisebb tornaóra vette kezdetét. Anya hasra fektetett - amit egyébként nagyon utálok - és azt gyakoroltuk, hogy meddig tudom tartani a buksimat. Hát van még mit gyakorolni, de szerintem nem vagyok még elkésve semmivel.

 

12.17

Ma elautóztunk Csepelre, hogy egy takarékszövetkezetben megnyissuk a babakötvényemet. Születésemkor állambácsitól kaptam 42.500 forintot, amit Anyuék berakhattak egy számlára a nevemre. Anyuék rakhatnak hozzá pénzt, de max 120.000 forintot évente. Nem valami sok, még ha 18 éves koromban vehetem csak fel, akkor se. Mindenesetre a semminél több, mondjuk ha fősulira szeretnék menni, még jól jöhet. Aránylag hamar megjártuk, ebédre már itthon is voltunk. A délután semmittevéssel telt a jó meleg házban. Az időjósok szerint, holnap hatalmas havazás várható, amit Apu már nagyon várt.

 

12.18

Nem tudom, mi történhetett éjszaka, de egy órával hamarabb ébredtem a szokásosnál. Fél ötkor már a hajnali kajcsinál tartottam, és fél nyolckor ismét ébren voltam. Apuval átköltöztünk a nappaliba, hogy Anyu tudjon még pihenni egy kicsit. Beültem a hintámba és onnan figyeltem, ahogy Apu begyújtja a kályhát. Fél kilenc felé Anyu is felébredt és nekiláttunk a reggelinek. Csakhamar kiderült, hogy az időjósok előrejelzése igaznak látszik. Hatalmas pelyhekben hullott a hó, ami a mínusz hét fokos hidegben meg is maradt. A napot mindjárt fürdéssel kezdtük, mivel sikerült egy remekbe szabottat kaksiznom. Hogy senki ne unatkozzon, a ceremóniát egy óra múlva megismételtük. Délelőtt átmentünk egy kicsit Laci bácsiékhoz dumcsizni. Nagyon szeretik ha ott vagyok. A hó egész nap csak esett, úgyhogy Apu két óránként kiment lesöpörni a lépcsőt és a teraszt. A kályhában egész nap égett a tűz, ami igazán hangulatossá teszi a házunkat, főleg hogy az ablakon kitekintve, minden fehér lepel alá bújt. Rengeteg kis madár tobzódott egész nap az etető körül, szinte egymást lökdösték, hogy hozzáférjenek a magokhoz. Egy fakopáncs is ellátogatott a kertbe, és a cinkegolyón pörögve elég vicces látványt nyújtott. Nap közben elég nyűgös voltam, sokszor azt sem tudtam eldönteni, hogy mosolyogjak, vagy nyöszörögjek. Az esti pancsi a meleg vízben aztán jobb kedvre derített és a vacsi után teljesen kiütve tértem nyugovóra új hálózsákomban

 

12.19.

Nos, a tegnapi korán kelésre sikerült rátennem egy lapáttal, ma fél négykor keltem. Szóltam Anyunak, hogy ennék egy kicsit, aztán aludtam tovább. Anyukám kezd egy kicsit aggódni, hogy egyre korábban kelek. Van egy ismerősünk, ahol a baba három hónapos koráig végigaludta az éjszakát, majd rájött, hogy tulképp éjszaka is lehet enni és attól fogva ezt meg is tette. Szerintem Anyu jobban örülne, ha nem venném fel ezt a szokást. Mindenkinek jobb ha nyugodtan telik az éjszaka. Fél kilenckor ismét ébren voltam és jöhetett az igazi reggeli. Ez általában egy több mint egy órás projekt szokott lenni. Anyu ilyenkor mindig hagyja, hogy tovább szopizzak. A nap borzalmas nyűgösen telt. Aludtam vagy kétszer húsz percet, de lehet, hogy a második talán fél óra is volt. Megint gyakoroltuk a fejtartást, ám ezúttal nem a földön, hanem Anyu pociján feküdtem hasra, ami lássuk be sokkal kényelmesebb.. Este anyuék kiválogatták azokat a ruhákat, amiket már kinőttem. A kölcsön kapottakat a megfelelő szatyorba tették, míg a saját rucik fotózás után felkerültek a Teszveszre eladás céljából

 

12.23

Hihetetlen dolgokra vagyok képes, persze csak akkor, ha Anyuék nem látják. Ha átvisznek a szomszédba, akkor naponta többször is képes vagyok aludni, de nem ám húsz perceket mint otthon, hanem akár egy - másfél órát is egyfolytában. Simán tudok nézelődni egy csomó ideig, szép csöndben egy cumival a számban. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy egy csillogó villogó karácsonyi fényfüzér teljesen megbabonázott. Anyuék elmentek nagybevásárolni, mivel holnap karácsony van. Úgy gondolták, hogy mivel mindenhol nagy a tömeg, inkább "lepasszolnak" a szomszédba, nehogy összeszedjek valami bacit, meg aztán gyorsabban is mozognak babakocsi nélkül. Arról nem is beszélve, hogy Laci bácsiék nagyon szeretnek és én is jól érzem magam náluk. Szóval a napom nagyon jól telt, és mivel holnap karácsony, már nagyon izgulok.

 

12.24.

Ma van karácsony napja. Ez az első karácsonyom. Tegnap annyira tetszett Laci bácsiék villogó égősora, hogy anyu ma elszaladt venni egyet, ugyanis a mienk nem villogós. Amíg Anyu vásárolt, addig Apuval voltam. Délután feldíszítettük a fát, felraktuk az égősort, majd az uzsonnám után átmentünk a szomszédba, mivel meg lettünk hívva vacsorára. Pontosabban Apuék, mert én még ilyen kajákat nem ehetek. Vacsi után beszélgettünk még egy kicsit, aztán eljött a nyűglődés ideje, úgyhogy hazajöttünk. Amíg nem voltunk itthon, itt járt a jézuska és hozott nekem ajándékokat. Kaptam egy szuper narancssárga rugit sapkával, meg még egy sapkát, egy szuper rágókendőt, két bodyt és egy fantasztikusan meleg plédet, mivel elég fázós vagyok. Gyönyörködtem még egy kicsit a villogó lámpákban, aztán eljött a fürdés és a vacsi ideje.

 

12.26

 

Ma volt a nagy családi karácsonyozás napja. Átmentünk a Nagynénimékhez, ahol összejött az egész család. A helyszín megközelítése nem volt zökkenőmentes. A vörösvári úton nem lehetett átjutni, mert a szél nyolcvan centi havat hordott az útra.  Visszajötttünk hát Csobánkára és kerültünk egy nagyot Pilisszentkereszt felé. Amint az várható volt, egész nap kézről kézre jártam. Igazán jó volt, hogy mindenki velem foglalkozott. Ma is kaptam egy csomó ajándékot, például egy nagyon vastag overállt, meg fülvédős fejpántot. A Nagyi már előre jelentkezett, hogy a cici után Ő szeretné odaadni nekem a tápit, így legalább Anyu nyugodtan tudott ebédelni. Délután aztán jött a játszószőnyeg meg a sok babusgatás. Hat óra felé aztán elindultunk hazafelé, de mivel az útinform szerint a vörösvári út még nem az igazi, hazafelé is kerülővel mentünk.

 

12.29

 

Kb. két napja fantasztikus felfedezéseket tettem. Rájöttem, hogyan lehet jókedvűen kiabálni, illetve nevetés közben sikongatni. Nagyon mulatságos dolog, még Anyáék is jókat szoktak derülni az előadásomon. Szerencsére amúgy is vidám természetű vagyok, de ezek a mókás hangok rátesznek még egy lapáttal. Ezt még azzal tudom fokozni, hogy az esti nyűgös időszakban egy tized másodperc alatt váltok a nyűglődés és a nevetés között. Másik nagy dolog, hogy szeretnék már hasra fordulni. Ehhez úgy kezdek hozzá, hogy hanyatt fekve felemelem a lábam, mintha gyertyát csinálnék, aztán azzal nagyot lendítve, oldalra fordulok. Na itt valahogy mindíg elakadok. Még nem jöttem rá, hogy az alul lévő karomat, hova kéne tenni. Valahogy mindig útban van. Sebaj, gyakorlat teszi a mestert.

 

12.31

Ma szilveszter napja van, vagyis ez az év utolsó napja. Anyuék kicsit tartanak a szomszédék tüzijátékaitól. Fogalmunk sincs, hogy ez milyen hatással lesz rám. Este nyolc órakor el is kezdődött az őrület, vagyis hatalmas durranások közepette fellőtték az első rakétákat. Szó se róla, jó nagyokat szóltak. Amikor elcsendesedett a környék, Apu megkérdezte a szomszédokat, hogy várható e még hasonló megmozdulás. Ők persze megnyugtattak minket, hogy ma már nem durrogtatnak többet. Ezt jó hírként könyveltük el, mivel így én is nyugodtan alhatok és a kutyák sem fognak frászt kapni. Szegények a tavalyi durrogtatás óta még a viharoktól is félnek. Nyugodt éjszaka reményében feküdtem le a kiságyamba és hamar el is aludtam. Túl szép lett volna, ha így is marad. Éjfél előtt nemsokkal ismét őrületes tüzijáték vette kezdetét a háztól ali húsz méterre. Apu kirohant és megkérdezte, hogy miért nem mennek fel az utca végére, ami kb 50 méter és ott durrogtatnak. Ott nem laknak, tehát nem is zavar senkit. Mivel a szomszédok már nem voltak józanok, elkezdtek ordibálni, hogy apu tönkreteszi a jószomszédi viszonyokat. Ennyit róluk. Végül is nem ébredtem fel teljesen és hamar vissza tudtam aludni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.